Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)

tek. Az árusításnak elkülönített helye az állatvásár tér volt. A vásárcsarnok környékén lehetett gépjárműről árusítani. Gépjárműnek számított az egy-, két- vagy több fogatú szekér és kocsi, az egy állat vonta talyiga, a motorkerékpár(l) és a kézikocsi is. Természetes volt a bérelt bódéban vagy alkalmilag felállított sátorból történő értékesítés. Engedélyezték az eladó saját maga által készített állványáról, padjáról, 50 cm-nél nem szélesebb deszkafelületről történő árukínálást, s legolcsóbb volt, ha valaki földre terített ponyváról kínálta termékeit. Mintha mi sem változott volna az eltelt évtizedekhez képest, árusítottak házalók kereskedők, pecsenyé- sek, italmérők és cukrászok, köszörűsök, vésnökök és csizmapatkolók, 50 m2-ig foglalhattak helyet a körhintások, a lövészek és egyéb mutatványosok, s külön helyfoglalás vonatkozott a fényképet készítők sátraira. S hogy a XX. század második felének technikája is megjelenik a vásáron, piacon, mutatja a tehergépkocsik és személyszállító kocsik díjszabása.

A Búza tér ekkori „külső” megjelenését egy légifelvétel is hitesíti. Eszerint a korábbi városi térképeken feltüntetett, négy egyenlő részre tagolt vásártér egyes részei most is jól kirajzolódnak. Az északkeleti negyed a Szendrey—Szeles utcák között házakkal, műhelyekkel foghíjas módon beépített. A tömb délnyugati sarkán álló kétemeletes tömb a már nem használt, egykori lőszerraktárral azonosítható. A tér délkeleti negyedét az 1926-os vásárcsarnok és mindkét oldalán a „kis”-csarnokok uralják. Ezektől északra szekérről és gépkocsival volt lehetőség az árulásra. A Vásártér északnyugati és délnyugati negyede jól elkülönül, a vásárcsarnok mögötti út ezt a két „negyedet” is elkülöníti egymástól. Állandó épület nincsen a területen, az elárusítósátrak viszont utcaszerű rendszert alkotnak. Ezek a vásártéri elárusítóbódék, sátrak folytatódnak a görög katolikus templom előtt, s a Szeles utcák folytatódnak a Tetemvár tér vonaláig. A Búza tér nyugati fele mutatja azt a „szabad” területet, amelyre egy évtized múlva megtervezik, majd közel két évtized elteltével felépítik a buszállomást, kizárva ezzel a lehetőségét, hogy bármelyik is (a vásártér vagy a buszpályaudvar) tovább fejlődhessen. Ekkortól kezdve meghatározott mind a piac, mind a buszpályaudvar „mozgástere”.

185