Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)
szerkereskedés elhelyezést nyerjen, hisz ilyen vásárcsarnokot a legmodernebb nyugati városok sem tudnak felmutatni, mert ott is az a rendeltetése a vásárcsarnokoknak, hogy a legfontosabb élelmiszerek, mint hús, tej, vaj, túró, gomba stb. egységesen a közegészségügyi hatóságok közvetlen felügyelete mellett zárt helyen oly módon árusíttassanak, hogy azok mentve legyenek az utca porától, piszkától. Ezért a megépítendő vásár- csarnokban részint bokszokban, részint pincehelyiségekben fognak elhelyeztetni mindazok az élelmiszer árusítók, akik hússal, tej és tejtermékekkel foglalkoznak.” (A város akkori tehertételét, feszítő problémáit, a megoldandó feladatok egymáshoz viszonyított súlyát - bár témánkhoz közvetlenül nem csatlakozik — nem haszontalan megismernünk a polgármester szemszögéből. „Kifogásolják a fellebbezők a vásárcsarnok felépítését azért is, — írja a belügyminiszternek —, mert nézetük szerint fontosabb a köztemető létesítése, a várost keresztül szelő Szinva és Pece patakok rendezése, túlzsúfolt lakások egészségtelen sora, s még az a körülmény is, hogy még ma is vannak vaggonlakók. Nézetük szerint e kérdések volnának előbb megoldandók és csak ezután a vásárcsarnok. Elfelejtik azonban a fellebbezők, hogy az új köztemető létesítéséhez hét milliárd szükséges, hogy a várost keresztül szelő Szinva és Pece patak szabályozása és beboltozása számokban kifejezhetetlen milliárdokat emésztenének fel, s hogy a vaggonlakók elhelyezésére a város már 200 lakást épített, s hogy a túlzsúfolt lakáskérdést máról-holnapra megoldani lehetetlen, s végül azon legfontosabb körülményt, hogy a vásárcsarnok építéséhez a város egy krajcárt sem ad, s hogy az építő egyszersmind hitelezője is a városnak, aki csak tőketörlesztést és kamatot élvez 25 éven át. Nem tagadom, ha Miskolc városa ma abban a helyzetben volna, hogy rendelkeznénk öt milliárd koronával, akkor azt nem fordítaná vásárcsarnok építésre, hanem elsősorban a köztemető kérdését oldaná meg. Sajnos, a város ma ily összeggel nem rendelkezik és az annyira óhajtott beruházási kölcsön felvételének ideje úgy látszik, még nem jött el. Ezen fentebb előadottak megdöntik a fellebbezőknek a vásárcsarnok ellen közegészségügyi szempontból felvetett kifogásait.”)245 A belügyminiszter a közgyűlési határozat megtámadását elutasította, s elfogadta a város indokait a vásárcsarnok felépítésére. 1925 nyarán hozta meg a közgyűlés végleges határozatát, amellyel egyben hozzájárult az építkezés megkezdéséhez. Ebben szerepet játszott az is, hogy a Speyer2« B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 24043/1934 170
