Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)

nélkül kijelenti, hogy ezen kölcsönöket közvetlenül követő rangsorban mindennemű vagyontárgyát és jövedelmét egyenlő arányban leköti ezen most felvett 800 000 dolláros törlesztéses kölcsön javára. Tudomásul veszi a város közönsége, hogy vagyontárgyait és jövedelmeit ezen kölcsönt nyújtó intézetek beleegyezése nélkül más hitelező javára le nem kötheti.235 Tehát a visszafizetéséig elárverezték a város javait, valamennyi vagyontárgyát és jövedelmét. Miskolc város közgyűlése 1925. június 6-án tárgyalta meg az előterjesztést a külföldi kölcsön felvételéről, annak nagyságáról, s határozatban mondta ki, hogy milyen infrastrukturális beruházásokat, milyen nagyságrendben támogat ebből.236 237 A határozat kimondta, hogy az egyesített városi kötvénykölcsönből — a törvény- és szerződés- tervezet megszabott feltételei szerint - 500 000 dollárig terjedő kölcsönt felvehet Miskolc thj. város. A kölcsön fedezeteként „elhatározzuk, hogy arra az általános kereseti és forgalmi adó várost érintő része szolgál”. A beruházásoknál elsődlegességet és a legnagyobb támogatást a köztemető létesítése, a zeneiskola, a vásárcsarnok, valamint az új járványkórház felépítése élvezte.

A közgyűlésen sokan a hitelfelvételből a város egyébként sem stabil pénzügyi életének, egyensúlyának végleges felbomlását gondolták. Volt viszont egy másik, a képviselők többségéhez köthető, erőteljesebb vélemény, amely amellett kardoskodott, hogy e kölcsön útján olyan közintézmények létesülnek a városban, amelyek hasznát az elkövetkező generációk fogják élvezni. Tehát a kölcsön indokolt és távlatokban hasznos. Ezt sugallta a sajtó is, mely szerint abban a tudatban él a város egész közönsége, hogy a felveendő kölcsön útján létesített intézmények a város fejlődésének, előrehaladásának, gazdasági és kulturális megerősödésének újabb forrásai lesznek.23' A hitel felvételéről szóló tárgyalás során két kérdésre igyekezett választ találni a testület: időszerű-e, s előnyös-e a Speyer- kölcsön Miskolc számára. Az időszerűségre a válasz igen volt, „hiszen városunk Trianon után határváros lett, amelynek ilyen irányban való fejlesztése nemcsak a város területén lakó egyének érdeke, hanem egyenes állami érdek, sőt mondhatnánk az integer Magyarország érdeke”. Az időszerűséget ekkor és később is Trianon következményei adták, az, hogy Miskolc határváros, a felső-magyarországi régió fővárosa. A fővárosra fi235 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/e. 4. dob. 75. kgy/1928.

23(> B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 17. köt. 177. kgy/1925.

237 B.-A.-Z. m. Lt IV. 1903/a. 17. köt. 177. kgy/1925.

166