Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása

(1922-1926)

A XX. század első két évűzedében, Szentpáli István első (1902— 1912), majd Nagy Ferenc (1912-1917) és Szentpáli második polgármestersége idején (1917—1922) nemcsak önállóságot szerzett a város, hanem új birtokrészeket vásárolva területi határait is kijjebb tolta. 1910-ben a villamos szárnyvonal kiépítésével Hejőcsaba Miskolc „külvárosa” lett, de a megművelhető határ folyamatosan szűkült Miskolc és Diósgyőr között is. A város terjeszkedése megkívánta az átmenő országutak és a fő közlekedési utak nyomvonalának „felülvizsgálatát”, a század igényeinek megfelelő — a villamos- és gépkocsi-közlekedést figyelembe vevő — úthálózat kialakítását. A várost észak—déli irányban átszelő országút nyomvonala koncepcionálisan mind keletebbre tolódott, a kelet- nyugati városi fő közlekedési úttól északra megszületett egy „tehermentesítő” út gondolata. A történeti belvárosban két közlekedési körgyűrű tervei rajzolódtak ki, s új terek mint közlekedési csomópontok jelentek meg a város keleti, az ipartelepek által még el nem foglalt, jórészt mező- gazdasági művelésű területein. Az utak átszabták a hagyományos, utcák, zugok által körülhatárolt és felszabdalt háztömböket.

Mindez természetesen a tervezés szintjén jelent meg. Szentpáli polgármester előrelátását dicséri, hogy a város 1920-ban pályázatot írt ki Miskolc általános rendezési tervének elkészítésére. A beérkezett három pályázat közül Warga László — budapesti mérnöktanár, az egyetem város- rendezési tanszékének vezetője — elképzelését fogadták el, illetve az ő tervét hirdették ki nyertesnek. A pályázati kiírásnak voltak „frekventált megoldási elvárásai”, mint pl. az új köztemető elhelyezése, a Búza tér beépítése és hasznosítása, vagy éppen a tervezett orvosi egyetem helyének kijelölése, megközelítési lehetőségeinek kimunkálása stb. A Búza tér beépítése nemcsak a „külső” pályázókat foglalkoztatta, hanem a helyi vállalkozókat, befektetőket is egyik oldalról, az építési bizottságot és a városi mérnöki hivatalt a másik oldalról, hiszen a helyi viszonyokat a miskolci szakemberek ismerték a legjobban.

153