Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)
i nácsülésen) jelentették be a közöttük létrejött cserét, vagy adásvételt. A tanács előtt az eladó szóbeli nyilatkozatot tett az ingó vagy ingadan eladási szándékáról, s arról, hogy a vételárat már felvette, vagy akkor felveszi. A vevő ezzel egyidőben kérte a tudomásulvételt. A tanács ezt követően kimondta a törvényt, amelyet az áldomás követett, majd elrendelte az adásvétel beírását a város jegyzőkönyvébe. Ez a bejegyzés a vevőnek külön 1 forintjába került. Az áldomás italon vagy iváson részt vettek a jelenlevő tanácstagok, élükön a bíró vagy helyettese, aki a jegyzőkönyvekben bíró-képe elnevezéssel nagyon gyakran szerepel. Pl. 1634-ben Fejér Lénárt elcserélt egy pincét Miskolcon Deres Mihállyal. Fejér Lénárt a péncéhez ráadásul adott egy borjas tehenet és egy ártányt. „...Varos Törvénye szerint Al- domassat is itattak Janos Deák Biro kepe jelen leteben”. 12 Az áldomáson a tanács tagjain kívül jelen voltak természetesen az eladó és vevő felek, gyakran a tanúk. A tanúk közül egy személy, a boráldó, a valóságos „ceremónia-mester” szerepét töltötte be. A boráldó tevékenységét néprajzi leírásokból ismerjük. Az üzlet megkötésekor „felemeli a borral telt poharat, a vevő leteszi a pénzt, s ha ezalatt a jelenlévők részéről ellenzés nem hangzott el, a boráldó áldást és szerencsét kívánt, a kiivott üres poharat felfordította s a benne maradt pár cseppet kis mándlija ólompitykéin végigcsepegtette.’212 213 Valószínűnek látszik, hogy a boráldó hasonló szerepet töltött be a XVII. századi adásvételek során is. Az elnevezéssel gyakran találkozunk a városi jegyzőkönyvekben. Egy 1621-ből származó feljegyzés szerint „Csintalan János vött egy szőlőt az Kánáson Monar Györgynétől úgy mint FI. 45 melynek adomasat itata Czintalan Janos. Biro kepe volt Nagy István, Bor ádó vöt Tulosi Janos, valót akor mingiart Monar G i orgy né szabad örököt, Cyntalan Jánosnak es az gyermekj felöl is azerant felelt mivel hogi az két fija is adomas Italon jelen voltának.”214 Arról nincsenek írásos adataink, hogy milyen körülmények között zajlott le az adás-vevés a XVI—XVII. században a vásárokon, vagy ha az városon, ill. falun kívül történt, s a jegyzőkönyvbe rögzítés helyett a sza- vatos, az áldomáson résztvevő volt az egyetlen, a hites tanú. Természetesen a Miskolcon kötött adásvételek sem kerülhettek be minden esetben a város jegyzőkönyvébe. Adataink szerint 1596—1640 között mintegy 100 bejegyzés örökítette meg az áldomás törvényerejű szokását, s valószínű, 212 B.-A.-Z. m. l.t. IV. 1501/a. I. k. 236. p. 2U MNL. 1981. IV. k. 284-285. pp. B.-A.-Z. m. l.t. IV. 1501/a. I. k. 197. p. 146
