Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

szállítóeszköznek a használatában Miskolc domborzati viszonyai meghatározó szerepet játszottak. A rendes szekerekkel az Avast, a tetemvári, bábonyibérci, kőporosi helyeket, pincéket és lakosokat egyaránt nehéz volt megközelíteni. A talyigával való fuvarozás egyszerűbb volt. Különösen fontos volt ez a szőlőhegyi és pincesori utak esetében, amelyek gondozásával — a város mindenkori igyekezete ellenére — senki sem akart foglalkozni. így aztán az avasi utak két szélét nemcsak a keréknyomok, hanem az itt lefutó esővizek annyira kimélyítették, hogy ezek az árkok a feltöltés nélküli utakat járhatadanná, a pincéket megközelíthetedenné tették. A miskolci talyiga különlegességét e feladat megoldásának „felfedezése” jelentette. „Mivel az út közepén a lónak nehéz lett volna a kidomborodó rögökön járás, a talyiga tengelyét kb. 10-15 fokos szögben ferdén illesztették fel, hogy a ló a jobboldali kerék irányába tudjon lépni. Ilyenkor a baloldali kerék kissé hátrébb került. Ezenkívül a talyigarúd végét enyhén kifelé fordították, így a keréknyomba lépés és a könnyebb haladás biztosítva volt."116 Egy talyigára 4—5 q terhet, vagy a dombi utakon 3 teli hordót lehetett felrakni. A piacrendőri szabályok mindig pontosan jelölték a talyigások „állomáshelyét”, így a Búza téren, a Tetemvár téren, a Forgó-híd környékén és Miskolc-Mindszent határán, a Zöldfa fogadó udvarán állhatták. A vasút megnyitásától ott is lehetett őket fogadni, de mint egy 1906-ben megjelent „emlékirat” fogalmaz, ezek a járművek miskolci teherszállító különlegességek, de alkalmadanok arra, hogy személy- szállításra is használják őket. A talyigásokat a két háború között földmunkáknál, útépítéseknél használták, a piaci és vásári áruforgalomból kiszorultak. Megszűnésükhöz nemcsak más szállítóeszközök térhódítása, hanem a második világháború utáni lóhiány, tehát az igaerő hiánya is hozzájárult. (A taliga, talyiga szavunk a XVIII. században jelenik meg a magyar nyelvben, kb. ezzel egyidős az első miskolci említés is. Legvalószínűbb feltevés szerint a régi orosz, vagy ukrán nyelvből történt átvétel.)* * 207

Az üzletkötést szentesítő szokás: áldomás ivás a vásárban

Országos vásárokon, vagy egy-egy miskolci állatvásáron még napjainkban is megfigyelhető az adásvételt, az üzlet megkötését követő áldomás ivás. A néprajzi feljegyzések és a visszaemlékezések arra utalnak, hogy a kisparaszti gazdálkodás idején nemcsak az állat adásvételét, hanem

2(“ Bodgál F. 1960. 524-536. pp.

207 MTESz, 1976. III. k. 829-830. pp.

144