Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

leírása XVIII—XIX. századi gyapjúványoló kallómalmok helyére utal. A Szinva mellett kallómalom állt a meleg vizű Hejő patakon Tapolcán is.

A gubás mesterségnek és így Miskolcnak is egy érdekes szokása volt a gubásbál. Ilyenkor a céhládából előkerültek a múlt megmaradt, féltve őrzött emlékei, a társpohár és az ún. ifjúság koszorúja. A koszorú egy művirágokból font korona alakú ereklyetárgy volt, felső részén két keresztberakott félabroncsforma kávával, tetején nemzeti színű zászlóval. Belsejében egy cérnaszálra függesztett citrom lógott. Ha az ifjúság valamelyik tagja meghalt, a koszorút a temetési menet élén vitte egy legény, mellette két oldalt másik két legény lépdelt kivont karddal, melynek hegyébe egy- egy citrom volt tűzve. A koporsó sírba eresztése után két legény a nyitott sírhoz lépett, a kardja hegyén lévő citromot földobta, s estében a levegőben kettévágta, hogy így hulljon a sírba.”196 A temetésnek ez a különös, de szép szokása már a múlt század végén kiment a divatból. Ahogy a gubások munkája iránti igény csökkent, úgy koptak a mesterek, velük együtt a szokások is. így merült feledésbe egy olyan miskolci mesterség, amelyet sok leíró jellegzetesebbnek tart, mint a csizmadia mesterséget Miskolcon.

A legendák övezte csizmadia mesterség (Ök 999-en!)

A miskolci csizmadiák országos hírességre a város XX. század eleji tudatos imázsépítésének eredményeként tettek szert. Az kétségtelen, hogy mindig is a legnagyobb számú mesterséget képviselték, de számukról, munkájuk minőségéről nem jelent meg annyi korabeli írás, vagy nem járta annyi „szóbeszéd”, mint a kenyérről, a perecről vagy a pecsenyéről. Nem lehet hasonlítani a kocsonyához sem, hiszen az egy megtörténtnek vélt eset. A hasonlóság a közel hasonló időben megjelenő és országos terjesztésű képeslapban mutatható ki. Ilyen képeslapot árultak Miskolcon 1910—1912 között az Avas-tetőn álló ún. Rákóczi-toronyról, amelyről a jószemű szemlélődő csak azt konstatálhatta, hogy az arányaiban semmiképpen sem lehet valós. Túry József az Avasrendező Bizottság jeles képviselője aztán bevallotta, hogy a kilátó makettjét beleapplikálták az Erzsébet térről készült Avas fotóba. Hasonló fantázia szülte azokat a rajzokat, amelyek a Városház téren cifraszűrbe öltözött parasztpolgárokat ábrázolnak. A csizmadiákról két „művésztől”, Karvaly Józseftől és Kovácsy

196 SzendreiJ. 1911. IV. k. 633-636. pp. Fügedi M. 1997. 647-648. pp.

138