Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Köszöntő (Vantal Gyula)

lámzik a vásárlók tömege. Decemberben az adventi koszorúk, majd a karácsonyi fenyőfa- és lombvásárok ideje jön el, de ezzel egyidőben, a szabad téren és a csarnokban évi csúcsára érkezik az élelmiszerpiac, különösen a hal, a pulyka és a savanyú káposzta vonzza a vásárlókat. S a következő évben elölről kezdődik a piaci életnek, a sokadalomnak ez a különös ritmusa. Ebben az örökös lüktetésben mindennek helye és ideje van. így a „jeles ünnepekének, anyák napjának, névnapoknak, vagy a ballagásnak a virágárusok szolgálatával.

Ahogy régen, úgy napjainkban is megvannak a piac különlegességei, s ezek a különleges emberek, csoportok különleges szokásokat alakítanak ki és tartanak életben. Ilyen különös világa van a kis- és díszállat, vagy a gyógynövények értékesítőinek, a gombásoknak, vagy a kertészeknek. Természetesen más körülmények között, mint egy-két évszázaddal ezelőtt, de létezik a pecsenyesor, s nagy keletje, külön vendégei, fogyasztói vannak az ízletes lacipecsenyének. Legutóbb a Szlovák Köztársaság elnöke Miskolc polgármesterével szerzett itt kulináris élményeket. A piac abban sem változott, hogy - a bevásárló központok világában is - megmaradt a társasági élet színterének. Nagyon sokan a találkozás, a beszélgetés, az alkudozás kedvéért járnak ki, vagy éppen azért, mert az áruk sokszínűsége, a kínálat különleges varázsa megnyugtatóan hat zaklatott világunkban.

Erről a jelenbeli, de főleg a múltba kalauzoló sokszínűségről, a város múltjának egy különleges szeletéről szól ez a kötet, amellyel szeretettel köszöntöm mindennapi vásárlóinkat.

Miskolc, 2002. október

Vantai Gyula

Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat Közterület-felügyelet igazgatója

8