Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

tromos vasút kiépítése következtében egyenesen életveszélyesnek tartják. Ha pedig a Széchenyi ut- czát e ponttól a vasút felé megnyitjuk, nemcsak a közlekedés ez égető baját orvosoljuk, de egy szép városrész könnyű létesítését is lehetővé tesszük.

Az északról délre haladó Kazinczy- és a Szemere utczát fősugárúttá legalább 20,0 m szélesre ajánlják kibővíteni, a város keleti részében sétautat terveznek, mely többszörös fasorral szegélyezve a Népligetbe vivő úttal szolgálhat az újonnan épülő város számára.

A Szinva patak medrének szabályozására is kiterjeszkednek, s igen melegen ajálják, hogy a patak szabaddá tétessék, úgy hogy mindkét partján vagy kocsiutak, vagy sétautak létesüljenek, egyes helyeken parkok és sétautak beillesztésével, mindennek daczára a költségesebb átalakítások mellőzésével. Erre nézve elfogadják az emlékirat javaslatait."

Másnap 1897. február 13-án a „SZABADSÁG" című újság erről a kérdésről az alábbiakat írta:

„Városunk utczaszabályozásának ügye a napokban nagy lépéssel haladt előre. Most már közeledünk ahhoz az időponthoz, a mikor egy elfogadható szabályozási terv lesz a város birtokában, a mikor a szemünk előtt látjuk a jövő Miskolcznak a képét - legalább papíroson.

Szerintünk ez igen fontos dolog.

Bármennyire ellenségei vagyunk is más téren annak, ha bizonyos intézkedések vagy rendeletek

54