Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

vába, - előbb természetesen - a városon kívül - alkalmas módon hordalékától megszabadíttassék — legegyszerűbben olcsó iszapfogó gátakkal és gödrökkel; a városba csak tiszta víz jusson, a mi azután szabadon lefolyhatik. Ez olyan művelet különben, mely összefügg a városcsatomázással is, azért részletesebben erre nem terjeszkedhetünk ki.

Nemcsak egyes fővonalak, de mellékvonalak megnyitása dolgában is javaslataink többé-ke- vésbbé eltérnek az emlékirat szerzőinek véleményétől. így szükségesnek tartjuk a vasúti pályaházhoz való közlekedés lehető megkönnyítését: ez a közlekedés most a Zsolcai kapura kerül. Ennek a kerülőnek eléje vágna az Újvilág utca, melyet a Szinva mindkét partján vezetünk a városba.

De a Zsolcai kapu és az Újvilág utca közt is nyitunk egy új utat, még pedig a Széchenyi utca folytatásában. Erre különösen súlyt vetünk, mert a Pecének a Széchenyi utcában levő hídjánál a mai állapotot a legnagyobb mértékben tarthatatlannak, sőt az elektromos vasút kiépítése következtében egyenesen életveszélyesnek tartjuk. Ha pedig a Széchenyi utcát e ponttól a vasút felé megnyújtjuk, nemcsak a közlekedés ez égető baját orvosoljuk, de egy szép városrész könnyű létesülését is lehetővé tesszük.

Az északról délre haladó Kazinczy- és Széchenyi utcát fősugárúttá, legalább 20,0 m szélesre ajánljuk kibővíteni; a város keleti részében sétautat tervezünk, mely többszörös fasorral szegé49