Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 1. Az 1894. évi szabályozási terv

házak az utczavonalba, a b) csoportbeliek pedig egyenlő távolban alkalmazott előkertekkel építes- senek.

E két csoportban összesen 152 család elhelyezéséről gondoskodtunk, s így még a 2. és 3. sz. kisajátítások után is esetleg fennmaradhat egy két ház, hely a később következendő sikátorok és zsákutczák kitelepítési czéljaira. (...)

Eme tervezett új város negyed gyors betelepítéséhez nézetünk szerint kétség nem is férhet. A telkek rendkívüli olcsóságán kívül, azok száraz, magas, egészséges fekvése, rendkívüli közelsége egyrészt a Búzavásártérhez, melyen át közúti vasút fog közlekedni, másrészt a gömöri vasúthoz, gőzmalom, porczelángyár, - s dohánybeváltó hivatalhoz, mind oly előnyük, hogy a szegényebb iparosok és munkások azt kapkodni fogják, sőt még az alakjánál fogva másra nem alkalmas jobboldali részt is (a lovassági kaszárnya felől) valószínű, hogy nagyobb önálló műhelylyel bíró iparosok meg fogják venni. (. . .)

Vil. Későbbi kisajátítási műveletek.

A második cyklusba felveendő utczacsoportok kisajátítási műveletéből is remélhető, hogy az évenként biztosítandó 12.000 frt. kamat és törlesztési hányad ki fog kerülni.

így példakép kiszámítottuk, a 4. sz. költség- vetési vázlatban készakarva az egyik legdrágább utcza-csoport kisajátítását, hol ugyanis az összes

37