Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)
II. Fejezet - 1. Az 1894. évi szabályozási terv
majd középületek emelendők, melyek impozán- sabbak és a közönséges lakházaktól eltérő külsejük által a tér vagy utcza díszítésére nagyban hozzájárulnak. Gond fordítandó arra, hogy a város természetes fejlődésének útja meg ne akadályoztassék. Minden város terjedése a közlekedési és kereskedelmi góczpontok felé irányul és így nagy kiterjedésű gyár, nagy laktanya telepek, vasútvonalak csak akadályul szolgálnak s csak nagy nehezen sikerül az ilyen akadályok miatt a város tovább terjedésének útját szabadabb mederbe terelni. Mindezen tényezők mérlegelése mellett és magunk elé varázsolva városunk jövőbeli haladását, végül arra kell gondolni, hogy a lakosságnak csendes és hosszú évek, során zaklatástól ment utolsó pihenő hely szemeltessék ki, értem ez alatt a temető elhelyezését. Az elsorolt alapelvek a financziális viszonyok által szabályoztalak, magántelkek megszerzése csak pénzáldozatok árán keresztül vihető és ha a szabályozási útvonalak megállapítva és felsőbb helyen jóváhagyva is lesznek: az új útvonalba való építés esetén az előtte elterülő magánbirtok megváltása a város feladata leend. Szükséges leszen egyes telkek komaszirozásá- val nagyobb területeknek alkotása, mely után az utcza vagy tér kihasítva, a fennmaradó terület ismét alkalmas házhelyekre felosztva értékesíthető lesz. 23