Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 5. A tervezett megoldások értékelése

Nem akarjuk a majdnem száz év távlatából is elismerésre méltó megoldások értékét kis- sebbíteni, de meggyőződésünk, hogy a városszabályozási terv sikerültebb lett volna, ha szerzői a szakemberek kisebb csoportjából, és nem a képviselőtestület 36 tagú bizottságából állt volna. Az akkor is ismert, „pályázati módszer" alkalmazásáról sem lett volna szabad elfelejtkezni. Az a tény, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egyletet szakértői véleményezésre kérték fel, arra enged következtetni, hogy a döntéssel járó felelősség súlyával számoltak. Adler Károly már elismert városrendezői programjából az elhúzódott és sok számú „tervező" keze között a terv sok esetben már nem városrendezési koncepciót, hanem a megvalósulások regisztrálását tudta csak felmutatni.

A történelem ismétlését jelenti, hogy Miskolc háború utáni első éveiben történt, jelentős léptékű, fejlesztése éppúgy nélkülözte az átfogó városrendezési tervet, mint a már említett múlt századi városfejlesztés.

112