Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 5. A tervezett megoldások értékelése

bályozásával telt el, hogy az újabb árvíznek még a lehetőségét is elkerüljék.15

A tömörebb várostest elérése mellett az új lakóterületi kijelölések figyelembe vehették a lakosság számának növekedéséből eredő igényeket is. Az akkor még beépítetlen területek közül az alábbiak voltak új lakóterületnek kijelölve:- Szeles utcától északra az Álmos utcáig, a Szekfű és Huszár utca között,- a Népkerttől délre, kb. a mai Budai József és az akkori város határ közötti sáv a Csabai kapu és a Soltész Nagy Kálmán utca között,- a Soltész Nagy Kálmán utca menti területek a Népkert keleti határa és a vasút területe között,- a mai Selyemréti lakóterület teljes egészében.

A város népessége: 1870-ben 21 535 lakos

1890-ben 32 288 lakos 1900-ban 43 096 lakos 1910-ben 51 459 lakos

A statisztika intenzív népszaporulatot mutat, viszont a kijelölt lakóterületek közül a Selyemrét beépítésére csak 1945 utáni időben került sor. Az is igaz, hogy a szabályozási terv nem számolt a Martin-telep, a Győri-kapui területek kiépítésével. Mégis, megítélésünk szerint, a terv által kijelölt lakóterületek arányban állottak a később tényként jelentkezett lakossági igényekkel.

15Halmay-Leszih: Miskolc, Bp. 1929.127-162. p.

101