Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Miskolc város tudós főjegyzője (1922-1935)

tény, hogy a két világháború közötti Magyarországon alig akadt olyan közéleti fórum, pláne ünnepi megemlékezés, amely a trianoni határokat elfogadhatónak találta volna. A legnagyobb liberális ellenzéki párt tagjai, Vázsonyi János követői Nemzeti Demokrata Párt név alatt politizáltak s a zömmel zsidó alapítók persze nem kulturális vagy etnikai kizárólagosságot, hanem revíziós igényt demonstráltak a nemzeti jelző hangsúlyos használatával. Halmay Béla vezető tisztviselőként a priori távol állott az ellenzékiségtől, azonban a 10-es honvédek ünnepségén megjelent fajvédő borsodi főispán bizonyára kényelmetlenül hallgatta a főjegyző szavait, hogy az emlékmű előtt „elszállnak rólunk a különbségek, osztály, felekezet szerint való szakadások, ez előtt az oltár előtt csak az a tudat közös és általános, hogy mindnyájan magyarok, testvérek vagyunk, megváltva vértanúk és hősi halált halt bajtársak vérével".60 A harmincas évek politikai viszonyai nem inspirálták Halmay Bélát. Egyetlen alkalommal, az 1931. évi országgyűlési választások előkészületei során merült fel neve a kormányzó Egységes Párt esetleges jelöltjeként, utóbb mégis az ilyen téren ambiciózusabb dr. Görgey László indult a mandátumért. Halmay Béla pártatlanul látta el a közszolgálatot, s a hivatali munkán túli érdeklődésében sem állott első helyen a politika, többre tartotta a tudományt és a kultúrát.

Maradandó történeti értékkel bír a Leszih Andor múzeumőrrel közösen szerkesztett és a Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala gondozásában Budapesten, 1929-ben „Miskolc és Borsod-Gömör- Kishont egyelőre egyesített vármegyebéli községek" címmel megjelentetett munkája. A kötetet egyszerűen a „Halmay -Leszih" névvel emlegetik a helytörténet kutatói, amikor manapság is kihagyhatatlan forrásként forgatják az első vüágháború utáni évek miskolci viszonyaira kíváncsian. A korábbi időszakot szintén áttekinti egészen az őskorral kezdve, de a helytörténetet 1910-ig tárgyaló ötkötetes és Szendrei János neve alatt megjelent monográfia tartalmát csak kiegészíti, túlszárnyalni terjedelmi okokból sem tudhatja a „Halmay-Le- szih". Kivételes értékét szerzői gárdának listája tükrözi: fejezeteit a

60 Reggeli Hírlap, 1931. május 12.

32