Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Miskolc város tudós főjegyzője (1922-1935)

Miskolc város tudós főjegyzője (1922-1935)

Halmay Béla 1914 augusztusában búcsúzott el szeretteitől, akik őt évekkel a háború befejezését követően, csak 1922 áprilisában láthatták viszont, illetve kislánya, Margit hétesztendős korában találkozhatott először az édesapjával. Kivételesen elhúzódott a távolléte, pedig már 1919. október 24-én tudatta Miskolc polgármesteri hivatalával a szibériai hadifoglyok hazaszállítása érdekében alakult végrehajtó bizottság, hogy „Dr. Halmay Béla főjegyző urat, valamint Rázsó Imre és Zsákay József városi hivatalnokokat lajstromba vette és őket a lehetőleg első sorban hazaszállítandók jegyzékébe venné fel, amennyiben a hazaszállításukhoz szükséges költség, egyenként 14 000 korona, érdekükben bármely miskolczi pénzintézetnél e hó végéig folyósíttat- nék".45 Halmay Béla mégis az utolsóként tért vissza a várostól bevonult és hadifogságba esett tisztviselők közül. Nincs nyoma, hogy kereste volna a helyi felelősöket, sértettség nélkül, Miskolc változatlan szeretetével érkezett haza. Természetes, hogy a közigazgatási iratok nem tükrözhették traumáinak lélektani mozzanatait és utóhatásait. A hivatali munka terén mutatott ügybuzgalma még azt a csalóka képzetet is kelthette, hogy a főjegyző könnyedén túltette magát a világégés eseményein. Másképpen történt: Halmay évekkel később súlyossá váló betegségeiben a szibériai évek előidéző szerepet játszottak. A munkaidőn túli és hivatali kötelességtől független alkalmak során előadások, rádióriportok keretében számolt be a hadifogság feldolgozhatatlan élményeiről. Mindemellett az is gyanítható, hogy a magánéleti válság szintén a háború számláját terhelte, hiszen 1922 au« B.-A.-Z- m. Lt. IV. 1906. 22934/1919.

27