B. Balsai Jolán (szerk.): Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén levéltárában I. Sorozat (Sátoraljaújhely, 1992)

Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén levéltárában

KAZINCZY FERENC METSZETGYÜJTEMÉNYE ZEMPLÉN LEVÉLTÁRÁBAN

Kazinczy Ferenc a művészetekhez, különösen a képzőművészethez (festészet, szobrászat), építészethez szeretettel, hozzáértéssel közeledett. Nemcsak szerette, talán azért, mert ifjú korában maga is tanult festeni Kramer János (1740-1786) eperjesi arcképfestőtől, de ismerte, értő bírálója, felfedezője volt régi értékeknek, felkarolója új tehetségeknek.1

Közismert, hogy Ferenczy István szobrász fiatalkori munkáiban felismerve a különös nagy tehetséget, ő vezette be a magyar köztudatba; a róla szóló ismertetőkkel, kritikákkal egyengette, nemcsak elindította művészi pályáját, sőt főúri barátainak és közösségeknek ajánlotta Ferenczy munkáit. Kazinczy ajánlatára Ferenczy szobrával díszített „ugrókutat” készíttetett Zemplén vármegye székháza elé Sátoraljaújhelyen.2

Tudjuk, hogy szűkös anyagi lehetőségei ellenére harmincháromszor festtette le magát,3 családtagjait, gyermekeit. Maga a családtagjairól, barátairól „árnyékrajzolatokat” készített.4 Barátait is arra biztatta, hogy készíttessenek magukról arcképeket, festményeket, rajzokat, metszeteket; ezt nem hivalkodásnak, hanem kötelességnek tekintette. Azt vallotta, hogy a családi képtárak, az arcképek őrzik leghívebben, legmegfoghatóbban az ősöket. így őrizte ő is anyai nagyapja (Bossányi Ferenc), az édesanyja, az apósa (gr. Török Lajos), felesége, gyermekei képét. A barátokat arra kérte, küldjenek képeket magulő-ól, készíttessenek sokszorosítható kő- vagy réznyomatokat. Mint könyvkiadó példát szolgáltatott, hogy az általa kiadott könyvek képes illusztrációkkal, leggyakrabban a szerzők arcképével jelentek meg. Az életében megjelentetett saját munkáiban a maga és a barátai arcképmetszeteit közölte; a jelen gyűjteményünkben is szereplő Csehy József barátjának Dorffmaister - Mansfeld-féle 1806-ban készült rézmetszetét, vagy Zrínyi Miklós műveinek kiadásakor az itt közölt arcképét.

Fiatal korában megnézte és megcsodálta a Debreceni Kollégium képtárát, főúri barátainak családi képtárait, melyekről levelezéseiben gyakran beszámolt. A rokon Vay család arcképeiről írta: „Láttam Vay Ádám arcképét Tholdalaghynénál Kolozsvárott, hasonló mint a berkeszi kastélyban függ, csak itt veres nadrágban és kék dolmányban áll.” Nemcsak olyan főúri barátai voltak, mint Fáy János, Dessewffy József, kik közismert műgyűjtők és Kazinczy ajánlataira Bécsből is gyakran vásároltak képeket, metszeteket. Szentgyörgyi József (1765-1832) debreceni orvos is az ő tanácsára festtette le magát, családtagjait és gyarapította gyűjteményét.5

Szentgyörgyivel történt levélváltásaikból Kazinczynak „műbírálatai” is kitűnnek; Kármán János (1786-1823) debreceni festő Szentgyörgyi Zsuzsannát ábrázoló olajképéről írt megjegyzése: „Szeretném tudni, Kármán mint végezte el a képeket és hogy az ottlétemben még vakon álló szemek a Susi kisasszonyéban csil- lámlanak-e?”6

1 Kazinczy Ferenc: Az én életem. Szilágyi Ferenc szerk. (Bp. 1987.) 51-52.

2 Hőgye István: Kazinczy zempléni közszolgálata. Kazinczy Abaújban és Zemplénben. Sátoraljaújhely, 1978.149.

3 Csatkai Endre: Kazinczy és a képzőművészetek. Bp. 1983. vonatkozó részletek

4 Kazinczy Ferenc: Ámyékrajzolatok. Kiadta Rexa Dezső. Bp. 1928.

5 Sz. Kürti Katalin: Kazinczy és a debreceni művészeti élet. Széphalom III. 109.

5 Kazinczy Ferenc levelezése (XVI. k. Váczy J. - Harsányi I. - Berlász J. - V. Busa Margit) Bp. 1890 -1960.524.