Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)
Zászlót bontanak a kurucok
Rákóczi száguldó lovasai, Ocskay híres portyázói és mások még a Garamnál jártak, mikor a föeróket még az északkelet-magyarországi császári kézen lévő várak ostroma kötött le. A sok emberélettel járó nyílt megrohanásokat nem e- rőltették a kurucok a várharcoknál, hiszen kímélni kellett az embereket s úgy tűnt, hogy idő van bőségesen, felmentő seregtől nem kellett tartani. A francia seregnek győzelmesen nyomultak előre Bécs felé. A felkelés kilátásai biztatóan alakultak. Aligha gondolhatta ekkor Rákóczi, hogy az 1703 őszihez hasonlóan kedvező belső és külső feltételeket a következő esztendőkben még csak megközelíteni sem sikerült! A tiszántúli várak közül 1703 őszén Rákóczi kezére került már Kisvárda, Ecsed, Nagykálló. Erdély szélén kuruc kézre került Szilágysomlyő és Kővár valamint Nagykároly. Huszt már augusztusban a kurucoké lett. Szeptember végén Észak-Magyarországon Szécsény a kurucoké s még ezt megelőzően Léva és több bányaváros. Október 2-án Késmárk vára és fallal körülvett városának is kurucok az urai. Októberben hódolt meg Zemplén vármegyének a csicsvai várba menekült nemessége. November közepén Lőcse fallal körülvett városa került kuruc kézre. Ugyanekkor esküdött Rákóczinak hűséget a gácsi várba menekült nógrádi nemesség. Október végétől Kassa és Eger kuruc ostromzár alá került. Sze- pes vára 1703 december végén kapitulált, 1704 január elején Bártfa fallal körülvett városának is a kurucok lettek az urai. Január végén adta meg magát Murány őrsége. Február végén kapitulált Ungvár. Februárban került kuruc kézre az 1703 szeptemberétől ostromolt Munkács vára. Tokaj őrségének kapitulálása után Rákóczi úgy érezhette, hogy egy időre távol maradhat a harctérről, a további hadmozdulatok irányítását főtisztjeire bízta. Emlékirataiban a következőket írta: "... Tokajnak ... elfoglalása után csapataimat téli szállásra vittem, magam pedig a Kassa, Eger és Szendrő várai között fekvő Miskolc városába szálltam. E három várban német helyőrség volt... a Montecuccoli-ezred fele Kassán maradt, másik Eperjesen. Bár az ezred elég gyönge volt és nem tudott ártani, mégis sok hadat lefoglalt, mert a vidéket biztosítani kellett becsapásai ellen... Főleg azért tartózkodtam Miskolcon, hogy kivárjam azokat a vállalkozásokat, amelyeket a merész ellenség megkísérelhet." Rákóczi szálláscsinálói 1704. január 17-én érkeztek meg Miskolcra, másnap maga a fejedelem is belovagolt kíséretével együtt. A városról Rákóczi Emlékirataiban az 1706. évnél - amikor a szenátus ülését tartották Miskolcon - annyit jegyez fel, hogy "nagy mezőváros az ország közepén, egynapi járásra van Egertől". Tehát központi fekvése miatt is esett Rákóczi választása Miskolcra. Az "ország közepe" kifejezés mai szemmel furcsának tűnhet, pedig ha leszámítjuk az akkóri Magyarországból a Dunántúlt, amit csak időlegesen sikerült a kurucoknak elfoglalni, továbbá a rácok által ellenőrzött délvidéktől is eltekintünk, s figyelembe vesszük azt is, hogy Erdélynek is csak egy része került kuruc kézre, akkor Rákóczi megfogalmazása teljes egészében helytállónak számít. A hagyomány szerint a Rákóczi u. 2. sz. Dőry- vagy Rákóczi-ház az, ahol Rákóczi Ferenc megszállt, erre emléktábla is utal. A ház mai formáját a XVIII. század második felében kapta, a kapuja fölötti címeres kövön 1756-os évszám olvasható. A hagyomány valódiságának igazolása részletkérdés. A lényeg az, hogy másfél hónapon keresztül, egészen 1704. március 3-ig tartózkodott Miskol városában Rákóczi. A házakba nemcsak jelentős számú katonaságot szállásoltak son egy esetleges török támadást. 16
