Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)

Zászlót bontanak a kurucok

fegyverrel ugyan nemigen rendelkeztek, de hoztak legalább élelmet, ami szin­tén nem volt közömbös. Néhány nap alatt háromezerre emelkedett a csapatok létszáma s Rákóczi elérkezettnek látta az időt, hogy meginduljon a hegyek közül le a munkácsi síkságra. Rákóczi nevének nagy volt a varázsa, egymás után csatlakoztak nemesek is az eredetileg szinte kizárólag jobbágyokból álló hadhoz. S a nemesek csatla­kozása valóságos lavinát indított el, a kővetkező hónapokban egyre tekinté­lyesebb birtokosok szánták el nagukat arra, hogy a kurucok oldalára álljanak, látva a felkelők hadának gyarapodását, növekvő sikereit, a császári udvar te­hetetlenségét . 1703. július I8-án ért a Tiszához a kuruc had. Nanényban pátens kibocsátá­sával hívta fegyverbe az ország lakosait Rákóczi. A Tiszán átkelve már nyolc­ezres had sorakozott a zászlók alatt. Augusztusban a hajdúság népe is kuruccá lett. Sorra hódoltak meg a tiszántúli várak, városok. Bercsényi Miklós szep­tember 17-én már Tokaj vára alatt állt s innen indultak egyes csapatok a ná- • sik fontos tiszai átkelőhely várának, Szolnoknak az elfoglalására. A Szatmár megyei Vetésről kelt nyílt parancsával szólította föl Rákóczi többek között a putnoki katonaságot és a lakosságot fegyverfogásra: "Mint hogy édes hazánk szabadúlása, mely végre életünket felszenteltük, a szerént □egyen végben, ha ki ki igaz hazájához, nemzetéhez való szeretetéűl viseltet­vén fegyvert fogván, azon közönséges munkánk elől mozdítására, táborunkban hűségünkre béjelenti magát. Parancsoljuk azért a putnoki vitézlő és kcz lakos rendeknek... ki lovon, ki gyalog jő fegyveresen, minden továbbra való haloga­tás s késedelem nélkül táborunkba jöjjön bé..." Bercsényi Miklós a tokaji táborból 1703. október 2-án kelt levelével a Gö- nör vármegyei Rozsnyó bányaváros lakosait ugyan felmentette a hadbaszállási kötelezettség alól, hogy fontos ipari és kereskedelmi tevékenységüket folytat­hassák, helyette azonban kötelezte őket, hogy 15 napon belül a kuruc hadsereg­nek szállítsanak 200 szablyát és 200 puskát (flintát). Szolnok várát már szeptemberben sikerült elfoglalni, Tokaj azonban kemé­nyebb diónak bizonyult. Az első sikereken felbuzdúlva Ujváry Tamás Ujjongó örvendezés c. költeményében ünnepelte a kurucokat: Örülj Tokaj, Kálló, Kisvárda! Tudom mindenitek ezt várta, Zsoldositok sem gondolták, Hogy Kukulit negpaskolták, Bubán nyeg, hódolj meg... Oálnoki Veres Gerzson az első győzelmek, a felkelés megindulásának lendü­letét a következőképpen érzékeltette versében: Magyarország, Erdély, hallj új hírt, Kit régtől fogván német bírt, Ideje nár, hogy fölserkenj, Puskát, szablyát rozsdától fenj, Dobszóra, ülj lóra! Maga Rákóczi Szatmár várának ostromát irányította augusztus közepétől; ok­tóber 16-án ért Tokajba s átvette az ostrom irányítását. A tokaji táborból 14

Next

/
Thumbnails
Contents