Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)
Zászlót bontanak a kurucok
ZÁSZLÓT BONTANAK A KURUCOK A XVII. század utolsó esztendeiben békék egész sorozata zárta le az európai háborúk hosszú sorát. 1697-ben Franciaország és ellenfelei kötöttek békét, 1699-ben a karlócai békével a török birodalom és az ellene szervezett Szent Liga háborúja fejeződött be, 1700-ban pedig béke vetett véget az orosz-török háborúnak is. A beköszöntő XVIII. század mégsem hozott békét a sokat szenvedett földrész népének. Újra fellángolt a harc, mindenekelőtt a spanyol örökségért. Kihalt ugyanis a Habsburgok spanyul ága s a trónra - a rokonság jogán - igényt tartottak a francia bourbonok csakúgy, mint az osztrák Habsburgok. 1702-ben megindult a harc a franciák és a Habsburg birodalom ill. szövetségesei között. Észak-Európa sem maradt háború nélkül: a svédek támadást indítottak az o- roszok, lengyelek és dánok szövetsége ellen. Délen egyelőre sebeit nyalogatta a Török Birodalom, készülve azonban arra, hogy visszavágjon ellenfeleinek, elsősorban az oroszoknak. Ilyen volt az európai nemzetközi helyzet Rákóczi szökése és lengyelországi emigrációja idején. Lipót császár 1702 őszén toborozást rendelt el Magyarországon s a császári ezredek sorra kivonultak hazánkból 1703 elején a nyugati hadszínterekre. Nem maradt számottevő német katonaság csak Erdélyben. Az alkalom kedvező volt. A jobbágyokat és a városi polgárságot a korábbi években az országon végigvonuló ill. beszállásolt hadak pusztításai, a fokozódó adóprés egyre jobban el- keresítette és a Habsburg hatalom ellen hangolta. Az, hogy évtizedek óta nem hívták össze az országgyűlést s abszolutisztikus módon kormányozták az országot, a nemességet sértette s nem utolsó sorban birtokaik is sokat szenvedtek a katonaságtól. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy az ország saját erejére támaszkodva - szövetséges nélkül - nem képes a siker reményében szembe- fordúlni a Habsburgokkal. A még mindig a török szövetségben reménykedő Thö- köly-emigráció elszigetelődött. Az országból - a Temesköz kivételével - kiszorult a török. Távolabbról kellett szövetségest keresni. A protestáns országok támogatták ugyan a magyarországi vallási sérelmek orvoslását, azonban politikai segítséget nem remélhettek tőlük, mert a Habsburgok szövetségesei voltak, - a franciák ellenében. Nem maradt más,tnint a távoli Franciaország, amelynek létérdeke volt, hogy legfőbb ellenfelét hátbatámadják. A franciák Zrínyi Péterék, majd Thököly mozgalmát is támogatták, sőt ezt megelőzően már I. Rákóczi Györgyhöz is szövetségi szerződés fűzte őket. Nem véletlen, hogy 1698-ban, majd 1701 végén Rákóczi Ferenc is a franciákkal keresett kapcsolatot. A függetlenségi harc szervezése 1702/3-ban két szálon indult el. Rákóczi és Bercsényi diplomáciai úton a francia szövetség létrehozásán fáradoztak s pénzsegélyt remélve külföldi zsoldoshadat akartak toborozni, hogy annak élén az országhatárt átlépve megindítsák a Habsburg-ellenes harcot. Ugyanekkor Thököly régi bujdosó kurucai és a hegyaljai felkelés egykori résztvevői is szervezkedtek. Esze Tamás, Rákóczi tarpai jobbágya és Kis Albert egykori kuruc hadnagy résztvettek a császári toborzásban 1702-ben, de megbízható embereket gyűjtve maguk köré a nyugati hadszíntérre való indulás előtt megszöktek és az erdőkben bujdostak. 1703 március elején a beregi erdőben tartott gyűlé12
