Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)
szén lesz az udvaron. Akkor megmondtuk, hogy előttünk telefonált az UNRA vezetője, és csak annyit mondott neki, hogy mire mi hazajövünk, meleg legyen a lakásban. Hát meleg is volt, mert a lányok mindjárt be is fűtöttek, szinte jólesett az őszi hidegben. Jól megijedt az öreg szivar, mondta M. Kár, hogy nem láttátok a jelenetet, ahogy a hátán cipelte a hatalmas fáskosarat, telepakolva szénnel és fával. Jól mulattunk mindnyájan, hogy a polgármester szószerint vette az UNRA vezetőjének szavait. Másnap tényleg megjött a kocsi szén is. Most már nem kellett félni a hidegtől. Most is elférne egy kis meleg, hiszen a vagonok nem valami melegek. A fürdést úgy oldjuk meg, hogy ahol folyót találunk, a lányok a víz fölött plédeket fognak, és a pléd között jól lefürdünk a jéghideg folyóvízben. Úgy látszik, jól megedződtünk a koncentrációs táborokban! Az Alpok tetejét hó borítja, mi alatta a folyóban fürdünk... Volt olyan hely, ahol csak kutat találtunk. Ott a kutat vontuk be plédekkel és úgy fürödtünk egyenként. De mindig találtunk rá lehetőséget, hogy fürödhes- sünk! Sokszor csak nézték az amerikaiak és mindég attól féltek, hogy valaki megbetegszik az út folyamán. Ahogy átléptük a magyar határt, fellélegeztünk: Hazaérkeztünk, ez a mi hazánk, itt születtünk, itt nőttünk föl! Reménykedtünk, hogy itt fogunk szüléinkkel ismét összetalálkozni (de sajnos ez nem így történt). Magyar szót hallottunk és nagyon boldogok voltunk... 69
