Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

1

W.-t is sajnáltuk, hiszen egy igaz jó barátot veszítettünk el.

Egyik nap Kasselbe indultunk. Borzalmas látvány fogadott bennünket. Romokban hevert az egész város, sehol egy ép ház, csak a füstös, kiégett falak meredeztek az égnek. Sehol egy ember, egy élőlény. Nekem ebből elég, gondoltam (ha akkor ide jövünk, itt pusztulunk mindannyian, mint a két miskolci fiú, akik hozzánk csatlakoztak).

Elhatároztam, délben én hazamegyek. Ki tart velem? — kérdeztem. De a többiek még maradtak. így én egyedül indultam útnak. Alig mentem pár kilométert, egy nagy amerikai kocsi állt meg mellettem. Két fiatal néger fiú ült benne: „Gyere, ülj be, hová mégy?!” Én egy pillanatra megijedtem, — eszembe jutott első éjszakánk. Az egyik fiú kiszállt a kocsiból, odajött hozzám, megfogta a kezem: „Ne félj, nem bántunk, gyere, ülj be” — mosolygott kedvesen. Félelmem elszállt és beültem középre. A másik fiú megszólalt:Melyik lágerben voltál? - kérdezte. Meglepődtem: „ Honnan tudod, hogy fogoly vagyok?!” — „Csak rád kell nézni, rövid a hajad! Gondolod, ha német lettél volna, megállítom a kocsit?!” Ez megnyugtatott (tudtam, hogy a négerek gyűlölik a németeket és ezt nem is titkolják).

A fiú cigarettát vett elő, csokoládét és rágógumit: „Fogadd el” — és az ölembe tette. „Köszönöm”. — Most már egészen kedélyesen beszélgettünk. „Hová mégy” — kérdezte ismét. „Gleichenbe.” —Mutasd az utat, és mi odaviszünk.—Nem muszáj hazáig vinni, elég, ha a laktanyával szemben lévő útkereszteződésnél letesztek! (Akkor még nem sejtettem, hogy ez a laktanya milyen változást fog-hozni az életemben, — vagyis annak egyik lakója — ,ami egész életemben kihatással lesz rám).

Ahogy közeledtünk, megint megismételtem, hogy álljanak meg az útkereszteződésnél, onnan már csak öt vagy hat kilométer. Csodálkozva kérdezték: „Gyalog akarsz öt kilométert megtenni?!” — „Miért ne, mentünk mi már gyalog 42 km-t is, sokkal rosszabb körülmények között!” De a fiúk egészen a kapuig vittek. Köszönetem meg sem várva, elrobogtak az ismeretlen fiúk.

64