Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

mint az elszabadult fenevadak, ha valakit takarodó után WC-re látnak menni: úgy jár a kezük, mint a pofozógép. Ma délután elszabadult a pokol; a láger, mint a hangyaboly. Elhangzott a rettenetes vészjel: „ kontroll”. Ezek életünk rettenetes órái.

Mikor Margaret, a fenevadak királynője végigüvöltött a blokkban, még a hideg is kirázott minket. Egy tagbaszakadt, trampli parasztlány: tenyere akkora, hogy bármelyik béreslegénynek is dicsőségére vált volna; hát még a lába;, ha magasra emelte, amihez igen jól értett. Szóval megkezdődött a vihar; Hirtelen mindenki megdermett a szobában. Mi lesz velünk, ha a naplóm megtalálják? — mindenki erre gondolt. Tudtam, ha elkapnak, rögtön agyonlőnek, hiszen arra ment az egész, hogy eszébe ne jusson valakinek papírra vetni mindazt, amin itt keresztül megyünk. Nem, ezt a világ előtt gondosan titkolták.

A harisnya fölösleges ruhadarab és főleg ceruza és papír, amiért ezeket a rettenetes kontrollokat tartották. Ilyenkor mindent szétszedtek, még a szalmazsákokat is kikutatták. Úgy éreztem, hirtelen megbénul minden tagom. Szinte már láttam magam, ahogy puska elé állítanak : egy lövés és vége az életemnek. Hédi mögém állt, átkarolt. Tudta, mi megy végbe bennem és én éreztem, hogy szobatársaimért is felelős vagyok könnyelműségem miatt. Már régen meg kellett volna semmisíteni naplómat,

hiszen úgysem kerül arra sor, hogy ezt valaki majd elolvassa. Mikor megláttam szobatársaim rémült arcát, mint egy villám futott agyamon keresztül egy gondolat: naplómat elöl overall nadrágomba süllyesztve, nadrágom hátul leeresztve, kezemmel fogtam a hasam, mint akinek szörnyű hascsikarása van. Kirohantam a szobából, végig a blokkon. Ahogy az ajtóhoz érek, a fenevad Margaret állta utamat. Rám üvöltött: hová megyek? Úgy éreztem, erőm végleg elhagy, de tudtam, ha nem uralkodom magamon, örökre búcsút vehetek ettől az árnyékvilágtól. így aztán szörnyű fájdalmas arcot vágva elmondtam, hogy hascsikarásom van és a WC-re igyekszem. Szorítottam a hasamon a naplóm, nehogy félelmemben kiejtsem. Még éreztem, hogy távozóban utánam néz.

29