Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

Borzalmas volt az esti kép. A ’’Zahl—Appelon,, álltunk, amikor megjelent a halottszállító kocsi (vacsora előtt). Az autóra feldobálták a halottakat és betegeket. Ezeket elvitték, soha többé nem láttuk őket. A krematóriumba vitték. így vitték el egy este Drót Ágit is. Nagyon gyenge volt, de felállt a kocsiban és integetett, üzenetet küldött még, hogyha hazakerülnék. így látom sokszor magam előtt, ahogy búcsúzásra emeli gyenge karját. Oh Istenem, hol vagy ilyenkor?

Ilyenkor nagy volt az elkeseredés, mert senki sem tudta, hogy őrá mikor kerül a sor.

Nagyon izgalmas volt a kontroll. Egy kis rongynak sem volt szabad lenni. A kenyérzsákok - amik a paplanból készültek - és az edények nagy veszélyben forogtak. Ha valaki eldugott valamit és Berta a Fertreterin megtalálta, össze-vissza pofozta.

Idegölő volt a sok sorakozás. Ilyenkor még jobban szétszedték a még együtt maradt családtagokat. Sorozás után nem lehetett mást látni csak a sírást. Olyan volt az egész tábor, mint egy han- gyaboly. Ehhez hasonló volt az auschwitzi kirándulás: vagyis kutyás őrök (vérebek) kísértek minket az auschwitzi Brezinkára (a fertőtlenítőbe). Egy szál ruhában lósolás közepette folyt. Itt a ruhák megint kicserélődtek. Volt akinek a földig ért, volt olyan, ami alig takarta a legfontosabb részeket.

Fertőtlenítés után — ami marta az egész testünket — viszsza- indultunk. Útközben rendszerint jól kacsára áztunk és mégis hál Istennek sohasem történt semmi bajunk. Pedig azt hittük, hogy egy ilyen kirándulás után egy kisebbfajta tüdőgyulladás nélkül meg sem ússzuk. Mindez csak arra volt jó, hogy az idegeket minél jobban tönkretegyék és ha még volt valamirevaló ruhadarab rajtunk, azt egy rosszabbra kicserélték. Sokan innen mezítláb kerültek ki, mert a cipőjük elveszett a fertőtlenítőben. Az út jópár kilométer volt. Mire visszaértünk, csak csuklottunk össze a fáradt- ságtól és kimerültségtől. Ilyenkor mindég elkészülünk,l’hogy' a gázba visznek. Mert így vitték a többieket is, hóRV'viszik alert őt- lenítőbe, de többet nem jött vissza.