Dobrossy István: Az igazi Miskolc (Miskolc, 2005)
Miskolc szellemi élete és kultúrája
önálló törvényhatósági jogának megszerzéséért. 1911 -ben nagy hagyatékozóként, Miskolc díszpolgáraként halt meg. Tehát mindössze 12 évvel volt fiatalabb, mint Szemere, de 42 évvel élte őt túl. A szabadság- harc kitörése előtt jurátusko- dott, s mint „földi” Szemere Bertalan írnoka, majd annak belügyminisztériumában személyi titkára lett. Ebben a statusában mindenkor követte Szemerét, egészen Orsováig. Életútjuk innen kettévált, egyikük számára a tragikus, gyors beteljesülést, a másikuk számára a sikerekben gazdag, de magányosan végigélt, s aggkorban bekövetkezett eltávozást jelentette. Horváth Lajos hagyatéki anyagát a miskolci múzeumra hagyta, s ennek jelentős része volt a Szemere-hagyaték. A Szemere-hagyaték egy másik része Szemere Bertalan menyétől, vagyis Attila fia feleségétől került a múzeumba. A korona történetéből ismerjük, hogy 1848. december 30-án, amikor az ország- gyűlés elhatározta a főváros kiürítését, döntés született annak Debrecenbe szállítására. A feladatot Bónis Sámuel, Szabolcs vármegye képviselője - természetesen másokkal - hajtotta végre, a korona sértetlenül a debreceni városházára érkezett. Amikor 1849. április 19-én a debreceni országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Kossuth Lajos kormányzóvá választásával egy időben a királyság jelvényeinek nyilvános használatát megtiltották. Buda városának visszafoglalása (1849. május 21.) után, 84 MISKOLC Horváth Lajos
