Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

Pázmány Péter levelei I. Rákóczi Györgyhöz

Pázmány Péter levelei I. Rákóczi Györgyhöz

. . a jövendőrül bizony igen méltó gondolkodni kegyelmednek, mert ha Erdélyre, ez darab földre vonsza kegyelmed az császár őfelsége hadát, másfelől pedig a török segítségét veszi, annak a vége mi leszen, csak Isten tudja. Az bizonyos, hogy ez az szegény maradék haza mind elpusztul, mert eddig úgy tapasztaltuk, hogy az oltalom is szinte csak rontója szegény hazánknak. És ki tudja, ha nem más kezében esik-é Erdély is. Azért uram azt kegyelmed okosan cselekszi, ha császár őfelségénél kedvet keres, és magát megalázván, békességes médiumokat [módokat] követ... bizony uram én is igen jó szűvel fáradozok abban, hogy csendességre forduljon az dolog.

Csakhogy uram ezzel sietni kell, míg az hadak alá nem érkeznek, mert talán azután már késő lenne ..

(Nagyszombat, 1630. dec. 31.)

„Ha a Portán való követek, és az erdélyiek nagyobb része kegyelmedet el nem hagyták (minthogy errül nem is tudok semmit), bizonyos, hogy ez a török nem árthat kegyelmednek. Sőt Erdélynek egy igen állandó jó állapotot szerez, ha hajdú vitézekkel egyetértvén, visszaveri ... Kegyelmed eszén legyen, és meg ne ijedjen, mert Isten az, aki a pogány ellen megsegíti a keresztyéneket. . .

13