Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

Spalatói Tamás krónikája

mondjunk ennyi sok embernek - akik részint az ütközetben, részint menekülés közben estek el - aranyáról, ezüstjéről, fegyvereiről, ruháiról és más vagyonáról? A lovak nyereggel, zablával, de rajtuk ülők nélkül a mezőkön és berkekben futkáróztak, és a zaj miatt annyira megvadultak, hogy szinte eszeveszettnek látszottak, és a rémült állatoknak, mivel gazdáikat nem tudták megtalálni, vagy kardtól kellett elpusztulniuk, vagy alávetniük magukat idegenek uralmának. Nyerítésüket sóhajtozásnak és sírásnak tarthatta volna az ember. Az ezüst - és aranyedények, a selyemruhák és más, az emberek számára hasznos dolgok, amelyeket a menekülők a mezőkön és erdőkben dobáltak el, hogy gyorsabb meneküléssel kikerüljenek üldözőik kezeiből - még csak összegyűjtőkre sem találtak. A tatárok csak az emberek legyilkolását szorgalmazták, és úgy látszott, hogy a zsákmánnyal a legkevésbé sem törődnek.

Horváth János fordítása

Spalatói Tamás krónikája

Akkor a király, mintegy a futók hátvédjeit üldözve, egész hadseregével a Tisza vizéig nyomult előre, azon átkelve, mintha az ellenséges csapatokat már országa határain túl űzné, vidáman eljutott egy másik folyóhoz, a Sajóhoz. A tatárok egész sokasága azonban tá43