Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

Mire átjutottak a Dunán, nagyobb vállalkozásba Esztergom ostromán kívül nem fogtak. Ott is csak a várost foglalták el, a várral nem bírtak. A mocsarakkal körülvett Fehérvárral sem boldogultak. Viszonylag kisebb sereget küldtek dél felé, hogy kutassa fel IV. Bélát. A tengerpartig üldözték, majd a víz útjukat állta, s pusztítva - rabolva, de lényegében dol- gukvégezetlenül tértek vissza.

1242 márciusában, azaz éppen egy esztendővel magyar földre lépésük után a tatárok megkezdték kivonulásukat az országból. Sehol nem hagytak helyőrséget, láthatóan nem próbáltak tartós hódításra berendezkedni. Egyes krónikák a kivonulás okának a nagykán választását tekintik. Ez azonban legfennebb ürügy. Ne feledjük: orosz földön ott maradtak a megszálló csapatok (még évszázadokon keresztül). Ott vajon miért nem voltak tekintettel a kánválasztásra?! Erre csak egyetlen elfogadható magyarázat lehet: Ba- tu magyarországi hadjárata a tatárok szempontjából nem hozta meg a várt sikert. A király személye elérhetetlen maradt számukra, s hiába győztek három nagy csatában, hiába foglaltak el több tucat várost és várat, az ellenállást nem tudták megtörni. Tartósan csak az Alföld közepe került uralmuk alá. A harcok olyan emberveszteséggel jártak, hogy az ország teljes megszállásának tervét fel kellett adniok. Mire újra támadhattak, 1285-ben, az akkor anarchiától dúlt ország még keményebben ellenállt mint 1241/42-ben, s véresen visszaverte a betolakodókat. A kétszeri tá-