Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

célos lovagi sereg ellen nem lehetett esélyük a sikerre. Játszi könnyedséggel verték vissza a könnyűlovasságot. Úgy tűnt, a taktika beválik: kikényszerítik a tatár támadást, s a közelharcban szétmorzsolják az ellenfelet.

A csata nem tarthatott sokáig. Batu kán bármennyire makacs is volt, belátta, engednie kell, különben legjobb csapatai elvéreznek anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt is elérnék.

A siker a magyar tábor hangulatát érezhetően javíthatta, megnyugtathatta a kétkedőket. A megerősített hídőrséget nem számítva a csapatok pihenőre tértek, hiszen erőt kellett gyűjteni a következő naphoz. Arra ugyanis nem gondolhattak, hogy a tatárok nem próbálkoznak ismét. Pedig a támadás az éj sötétjében is folytatódott, s ott, ahol legkevésbé sem várták. Szübeetej a két szárnyon, a hídtól jókora távolságra megpróbálta a lehetetlennek látszót: átkelni a megáradt folyón. A hídtól északra gázlót kerestek, délre fából ácsolt tutajjal próbálkoztak. Mindez természetesen nem kis időt vett igénybe. Batu elsiette a híd elleni támadást, nem várta be a szárnyakról jövő támogatást. A csata után - a krónikások szerint - szemrehányást is tett Szübeetejnek, aki azonban joggal vágott vissza azzal, hogy könnyű nekirohanni egy hídnak, de a tutajépítés időigényes munka.

Hajnal lett, mire a mongol szárnyak is túljutottak a Sajón, s ekkor Batu is újra támadott, a hídon át, melynek őrségét akkor már nemcsak szemtől-