Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Román fronton
Többször aludtam Katicánál, de... volt neki egy öreg mamája aki 87 esztendős volt. Szemei nyitva és figyelt. Én csak akkor tudtam meg, hogy nem lát az öreg, mikor egy ebéd alkalmával az asztalnál Katicát csókolni nem mertem. О figyelmeztetett, hogy ne féljek, „Hisz anyám nem lát, hiába nyitva vannak szemei”. Na aztán nekem sem kellett egyéb! Milyen bátor lettem! így éltünk három hónapig boldogan úgy Katicánál, mint az állásban koplalás nélkül, mert hisz volt aki kosztoljon. Én tartottam az egész szakaszt, meg főhadnagyomat élelemmel. Mikor már az állásba ki voltak merülve a 101 -esek, fölváltást kaptunk a 38-asoktól41. így az egész zászlóalj Gyimesbükkbe ment pihenésre. Bizony én a főhadnagyommal Katicához mentem. Egy szép éjjel főhadnagyom számítása nem sikerült... Mert hisz csak engem szeretett és nem mást. Ezen eset emlékezetemben lesz örökké. Alig töltöttünk 1-2 hetet pihenőben, szeptember 15-én hirtelen vagonéroztunk. Már a vagonban voltam, mikor Katicám zokogva keresett, nagy kosár a kezében, benne szalonna, kolbász, sonka, túró és kalács. Induláskor rám borult és úgy zokogott és sírt keservesen. Őrnagyom is odajött még és kérdezte, hogy ki ez a szép kisasszonyka? Talán rokonom, vagy ismerős? Ez az én menyasszonyom! Mert hisz szegény abban a hiszemben volt, hogy7 elveszem feleségül. Másnap reggel már a végállomásra értünk Bereckbe42. Alig hogy vonatunk megállt, kit látok, mint Lange Gyula barátomat Miskolcról, aki állomásfelvigyázó [volt]. Megvolt az öröm, adott rumot és konyakot. Igen megijesztett, mert úgy nyilatkozott, hogy 41 A 38-asgyalogezred is itt tartózkodott az adott időszakban. 42 Bereck (Bretcu) település Romániában Kovászba megyében, az Ojtotp szoros nyugati végén. 30
