Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Román fronton

Rettenetes kenyérhiány volt, csak kukoricakenyeret kaptunk nyolcán egyet, azt is a csajkával mértük széjjel. Egy szombaton éjjel patrujba mentem tizedmagammal, de bizony igen kellett figyelni és vigyázni. Egy emberem lapockalövést kapott, kit igen nehezen tudtunk fölvinni az állásba, mert rém jajgatott. Szegény már reggelre meghalt, ottan temettük el a hegy oldalában. Úgy szüleit, mint feleségét én értesítettem.

Ezek után, hogy a sebesült bajtársunkat behoztuk, én még óvatosan visszamentem másodmagammal. Alig hogy elértem lent hagyott embereim, a román kegyetlenül kezdett gépfegyverrel lőni, közben kézigránáttal dobálni. Én a part alatt egy nagy kő mellett húzódtam meg. Ez alig tartott egy órát, csend lett és mi libasorban előre húzódtunk, de hirtelen a románpatrijolbb. ütköztünk. A nálam lévő négy kézigránátot közéjük dobtam, amitől ők igen megijedtek, mert visszahúzódtak. Az őrvezetőm egyet elfogott belőlük, bátorságáért meg is kapta a II. osztályú ezüstérmet. Igaz, megérdemelte.

Másnap én lementem Polánkára39 a trénhe^ főhadnagyomnak kést csinálni. Igaz biztonságban nem éreztem magam, mert a román repülő minden reggel 8-10 [között] irtózatosan bombázott. Innen este beszöktem Gyimesbükkbe a faluba, ahol már civilek laktak. Éppen egy fiatalasszonyhoz mentem be ennivalót kérni, ki szívesen fogadott. Kínált friss juhtúróval és én bizony jól bezabáltam belőle. Aznap segítettem fát vágni és megétetni a tehenet.

Másnap elbúcsúztam a Katicától, ki sok ennivalót pakolt a hátizsákomba.

39 Gyimespalánka, Palánka (Palanca) falu Romániában Bakó megyében, a Gyimesi szoros keleti végén.

28