Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Orosz fronton

Másnap rengeteg repülő járt, végig bombázott bennünket, úgy a tüzérség, mint gyalogság lőtte, de elmenekültek.

Reggel kimentem a trénhe% 2 emberrel, hogy muníciót hozzak, de mire fölértem, menát^si nem maradt, így éhen maradtunk másnapig.

Sokat gondoltam szüléimre, hogy milyen jó is nekik otthon a melegen, nem fáznak, nem éheznek. így ment ez egy fél évig, míg végre beletörődtem a helyzetbe. Sokat ki voltam dűlve, már nem bírtam dolgozni éjjel, gyenge voltam, erő nem volt bennem.

Éjjel kint az állás tetején kellett dolgozni, nappal lent a föld alatt. Az ember nem tudta bizony, hogy mikor is van vasárnap. Piszkosak, sárosak és férgesek21 voltunk, a ruha 2-3 hónapig sem volt mosva, mert átmeneti harcok voltak és nem váltottak föl bennünket. Nem volt olyan nap, hogy nem gondoltunk volna a halálra. Csak szegény édesanyámat és testvéreimet sajnáltam. Igaz sokat gondoltam az első szerelmemre az Icára is.

A legnagyobb örömünk az volt, ha jött a konyha, meg a posta. Néha 10-15 levél is érkezett részemre. Úgy örült a szívem, hogy nem feledkeztek meg az ismerősök és barátaim rólam.

Válaszolni, csak ha szolgálatban voltam, akkor tudtam a jött levelekre, igaz sokat nem is volt szabad írni.

Kezdtük észrevenni, hogy ismét támadás lesz, mert az orosz a spanyollovasokat22 fölnyitotta és úgy támadott, ágyúharc nélkül. Bizony volt rá eset, hogy 8-10 soros szarom léniákban jött, alig bír21A férgek alatt a tetveket érti a naplóíró.

22 Hordozható, műszaki drótakadály.

18