Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
Nagyon szerette a szépet és boldog volt, ha örömet szerezhetett. Mindig hozott valamit és azt úgy tudta ideadni, hogy szinte külön művészete volt az ajándékozás. Úgy szeretném, ha Te is olyan lehetnél, ha örökölnéd ezeket a nem mindennapi jó tulajdonságokat. Szép, derék ember volt, mindenki számára megnyerő, iparkodó, családnak élő, otthon szerető. Szóval megvolt benne minden, ami szép és jó, ami kell ahhoz, hogy boldog és megelégedett légkört teremtsen maga körül. Szerette a természetet, sokat kirándult, nagy turista volt, szerette a zenét, a virágot, szerette a rokonokat és szerette hazáját úgy, ahogy kevés magyar. Légy hát büszke rá kedves és soh’se feledd, hogy a Te édesapád a legigazabb ember volt e földön. Rövid ideig éltünk együtt, de boldogok voltunk és szerettük egymást nagyon. És csak 3 hónapig bírta az idegent, az elszakadást, a nagy lelki bánat is közelebb hozta hozzá a halált. Nem szenvedett, csak elaludt örökre, minden fájdalom és szenvedés nélkül. Szerette a jó Isten, mert megváltotta a szenvedéstől, a halállal való tusakodástól. О nem tudta, hogy meg fog halni, bízott abban, hogy hazajön, mégpedig hamarosan és remélte a felgyógyulást az én gondos ápolásom után, de az idő lejárt, eljött az utolsó óra és örökre megvált a földi kíntól és szenvedéstől. Csak megtudhatnám, ki vitette el, ki kergette a halálba. De tudom, hogy a jó Isten meg fog neki fizetni érte, mert ártadanul került oda, meg kell fizessen azért, mert Téged árvának tett, s engem bánatos szívű özveggyé. Most még kicsi vagy, és nem érted ennek a súlyát, de ha majd megérted, akkor fog Neked fájni. Imádkozzunk a jó Istenhez az ő lelki üdvéért, az ő nyugalmáért és békességes pihenéséért. Kérjük még Isten irgalmát elhagyott, szegény árvaságunkra, hogy Téged fölnevelhesselek egyetlen, és mindannyiunk örömére — bár nehéz lesz egyedül Apa nélkül, de bízom abban, hogy a csapáshoz ad erőt is az Úr! Ebben az énekben keresek vigasztalást. „Azt bünteti, kit szeret, másként ő nem is tehet”. 68
