Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

Édeském, kis csemeténk úgy mozgolódik és rugdalózik, hogy csak na, úgy látszik, nem tetszik neki a helyzet. Istenem, ugyan milyen lesz, olyan jó volna már túl lenni rajta. Hidd el Szivecském, úgy hiányzik egy kis gyöngédség, dédelgetés, egy kis szeretet, hogy legalább tudnám, hogy nem vagyok egyedül, hiányzik a te simogató kezed. Hiszen ilyenkor a legérzékenyebb egy női lélek, és most volna szükség a legtöbb szeretetre, megértésre és egyedül kell megharcolni harcomat.

Bár tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert lélekben mindig Veled vagyok, fogom a kezedet, de ez nem elég, mit ér, ha nem láthatlak, nem simogathadak és nem érzem szíved dobogását. De hiszem, hogy el fog jönni és a borút derű követi majd. Imádkozom érte, hogy ez minél előbb eljöjjön. Szívem összes szeretetével csókollak és ölellek, sírig hű Margarétád.

1945. V. 13.

Drága Boldogságom, Édes Kincsem! Egyetlen Józsikám!!!

Gyönyörű májusi nap van, melegen tűz a nap, akárcsak júliusban szokott. A kertben nagyon szépen fejlődnek a vetemények, s remélem, mire szüretelhetünk róla, már Te is itthon leszel. Úgy hírlik, hogy rövidesen hazaengednek benneteket, sőt optimista emberek szerint már Magyarországon vagytok. Hiszen ha ez igaz volna, akkor én lennék a legboldogabb ember a világon. Az elmúlt éjszaka álmomban hazajöttél és oly érdekes volt, hogy fel is ébredtem közben, s mikor ismét elaludtam folytattam az abbahagyott álmot. Nagyon sovány voltál és Te azt mondtad „nem baj, majd főzöl nekem jókat és gyorsan rendbe jövök”. A soványságtól egy olyan nagy mélyedés volt hátul a nyakadon, hogy szinte belefért volna egy tojás. Még azt is mondtad, hogy „képzeld még csak egy tűm se veszett el”. Bár ez utóbbit nehezen lehet elhinni, mert olyantól hallottam, aki onnan jött vissza, hogy már Tiszafürednél kirabolták őket. De nem is ez a lényeg, hanem hogy Te egészséges légy és hazajöjj még ha egy szál ruhában is, csak itthon légy. F. hó 8-án és 9-én nagy békeünnepségeket rendeztek. Csak neme nem volt és nem is lesz mindaddig béke, míg Téged Édesem vissza nem engednek, addig csak könnyezni tudok és szenvedni, aggódni Érted. Az én szívemben nincs béke csak a nagy háborgás mint a tenger a folytonos vihar közben.

40