Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
kitartást ehhez a szörnyű megpróbáltatáshoz és mielőbb vezéreljen vissza Téged Édesem hozzám, hogy aztán soha többé el ne engedjelek magamtól. Áldjon meg az Isten úgy, ahogy még embert nem áldott meg és adja meg Néked mindazt, amire vágysz, amit a legjobban szeretnél!!! Ezen a nekem oly kedves napon, III. 19-én csak azt tudom kérni a jó Istentől, hogy áldja meg a mi szeretetünket, hogy az soha ne fogyjon, hanem mindig növekedjen és kísérjen el bennünket az halálunk órájáig! Áldja meg nekünk szívünk egyeden vágyát, a tökéletes boldogságot, a harmonikus életet, a kölcsönös megértést, hogy ebben a légkörben, ebben az igazi szeretetben nevelhessük fel gyermekünket, hogy az ő életében sok-sok örömünk legyen, hogy az ő tiszta kis élete adjon új célt, értelmet életünknek és tegye majd nemesebbé egymásért küzdő öreg napjainkat. Isten éltessen Drágám és legyen veled ott is, ahol egyedül vagy gondjaiddal, bajaiddal és hozzon vissza mielőbb a Téged kimondhatatlanul szerető feleségedhez! 1945. III. 20. Egyetlen Boldogságom, Édes Józsikám! Most jöttem haza Szirmáról, felkerestem azt az embert, akit az oroszok elvittek és visszajött. Öt még december 10-én elvitték Tiszafüred, Aradon át Romániába és február 3-án engedték el, s március 15-én érkezett haza. Elmondta, hogy bántak velük, naponta kétszer kaptak enni kukoricadarát, azt se eleget, nagy istállóban aludtak szalma nélkül 60-70-en együtt. Magas szögesdrót kerítés, úgyhogy szökni nem lehet, sőt aki megközelíti a kerítést, azt azonnal lelövik. Bár — mondja ő — útközben sokan megszöktek, de bizony 7-et lelőttek, mert észrevették szökésüket. Elbeszélése szerint talán 5 ilyen fogolytábor van ott — ők voltak 18.000-en — szóval kit, hova, merre visznek. A lényeg az, hogy sehol sem jó, mindenütt ez a sorsuk, mint neki volt, még a flektífusz is kiütött köztük. Hogyne féltenélek én tehát Tégedet?! Eddig is tudtam, hogy csak ez lehet a Te sorsod is, jóra nem gondoltam, hiszen érthető is, de most hogy hallom olyantól, aki már visszatért onnan, még jobban elkeserít és kétségbe ejt. Nem volt hiábavaló az én aggodalmam, éreztem, hogy milyen keserves lehet Néked, éreztem, hogy sokat éhezel, nélkülözöl. Jaj, de segítenék rajtad, csak lehetne. Istenem segítsd meg az én Egyetlen Józsikámat!!!!! 32
