Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

Viszont azt is hallottam, hogy egy asszonynak a férjét Debrecenből Szegedre vitték. Tehát láthatod milyen különféle híreket hallok, így az a csuda, hogy még nem bolondultam bele.

Ezért kicsit megnyugodnék, ha legalább egy sort kapnék Tőled, hogy élsz, jól vág}' és tudnám, hogy hol, merre.

Irénkétől, Feldebrőről levél érkezett régi címedre, — Rózsi adta ide — és már válaszoltam is neki.

Édesem! Kimondhatatlanul hiányzol nekem, üres a ház Nélküled. Fényképedet nézem nem is tudom hányszor egy nap, megcsókolgatom, magamhoz szorítom, mintha valóságban Te lennél, s csak akkor eszmélek föl, mikor némán hallgatsz. Szívemben azért mindig úgy élsz, mintha valóban itt lennél.

Milliószor csókol Margarétád.

1945. II. 18.

Drága Szivikém, Édes Józsikám! Megint egy vasárnap elmúlt és Rólad még mindig semmi hír. Nem tudom megérteni, mi ez, miért nem írsz? Csak tudnám merre vagy, s ha itt Magyarországon, valami módon odautaznék, csak biztosat tudnék.

Édeském, el tudom képzelni, hogy Neked milyen nagyon rossz lehet, sokat nélkülözöl és sokat szenvedsz, Veled érzem minden fájdalmadat és érted reszketek. Mondja anyuka, hogy éjszakánkint fölriadok kétségbe esett hangokat adok ki és sokszor valósággal fölsírok. Ez pedig már mind az idegkimerültségnek a jele, az örökös tépelődés, a folytonos aggodalom Érted éjjel-nappal egyaránt. Nem tudok ura lenni önmagámnak, pedig mindenki mondja, hogy most nagyon erősnek kell lennem és nem szabad annyit sírni, annyira izgatni magamat, mert ez gyermekünk egész életére kihathat. Ilyenkor csak a legszebb dolgokkal kellene foglalkozni és a legnagyobb nyugalomban élni. De kérdem, le- het-e így élnem éppen most, amikor Rólad semmit nem tudok, amikor a legnagyobb kétségek között kelek és fekszem minden nap. Amikor jót a legnagyobb önámítás mellett sem tudok elképzelni csak a legrosszabbat. Csak egy ember tudna legalább biztosat mondani, de hiába érdeklődöm, mindenki másat most és senki nem tud biztosat. Csoda, hogy még nem őrültem bele ebbe az örökös küzdelembe, a bizonytalanságba.

Én Édes Egyetlenem, Józsikám, Isten legyen veled, vezéreljen nehéz utadon, védjen és óvjon meg minden bajtól, szenvedéstől és vezes23