Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Függelék - Kisida Ferencné: Édesapám emlékére
A háború végét Édesanyámmal — akivel 1944 októberében házasodtak össze — nagyon várták, és reménykedtek, hogy jobbra fordul életük. Azonban a harci cselekmények befejeződése, sajnos nem a boldog családi életet hozta el számukra. 1945. január 23. napján éjszaka lakásukra jöttek Édesapámért és elvitték minden indok, magyarázat nélkül. A miskolci Rendőrpalotában fogva tartották még kb. 600-800 emberrel együtt. Édesanyám mindent megtett, amit tudott, hogy Apám kiszabaduljon a fogságból, kérvényeket írt, könyörgött, hivatalos helyeken járt, de csak hitegették. Sajnos a fogva tartott embereket végül január 31. napján, a Gömöri pályaudvaron vonatra rakták és Édesapámmal együtt kényszermunkára szovjet lágerekbe szállították. Édesanyám itt maradt egyedül állapotosán, a mélységes bizonytalanságban, kétségek közt. Nem közöltek senkinek semmit, hová viszik ezeket az ártadan embereket. Felfoghatatlan állapot. Édesanyám rettenetes fájdalmában kezdte el írni e Naplót, amelyben 1 év történéseit írja le. Ahnt egy fohász minden sora és reménykedés, hogy hamarosan viszontláthatják egymást a férjével. E sorokban fejezte ki végtelen szeretetét Édesapám iránt, megannyi erőt küldve Neki a borzalmak elviseléséhez. Csodálatra méltó az az emberfeletti küzdelem, amellyel segíteni és óvni akarta Öt. Egyetlen vigasza a Napló volt a reménytelen várakozásban. Az igazság pedig az, hogy pár hónapos robot és nélkülözés után Édesapám szervezete nem bírta tovább... Még a miskolci fogdából váltottak pár levelet. Édesapám az egyik utolsó levélben ezt írja: „Mindennek az oka, hogy születtünk és magyarok vagyunk!” Ilyen egyszerűen is lehet mondani...? Édesapám nyomorúságos körülmények között, emberhez méltatlan módon vesztette életét Ukrajnában, a Dombasz közeli bányatelep lágerében, ahogyan több tízezer hasonlóan ártatlanul elhurcolt magyar ember pusztult el értelmedenül. Édesanyám e szomorú valósággal — ahogy az a Naplóból is kiderül — 1946 februárjában szembesült. Az elhurcolt emberek családtagjai között itthon mindig volt kapcsolat — htokban. 1945 végén — 1946 ele100
