Csorba Csaba (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén a történelemben (Miskolc, 1987)

Az ipar meghatározó erői a késő feudalizmusban a 16—17. században tömegesen alakuló céhek voltak. A kereskedelemben - főleg a bor forgalmazásában - meghatározó volt ezen időszakban a lengyelek szerepe. Őket a Balkánról a 18. század folyamán betelepült orthodox vallású ún. görög kereskedők váltották fel, akiknek különösen Miskolcon és Tokajban alakultak ki jelentős központjaik. A 19. században viszont egyre tömegesebben jelentkeztek a zsidó kereskedők.

A gyári nagyipar előzményének a 18. század óta működő manufaktúrák — vashámorok, üveghuták, keménycserép-gyárak — tekinthetők. A bányászatra telepített hámorok, majd vasgyárak váltak a kapitalista nehézipar centrumaivá: 1847-től működik az ózdi vasfinomító; a Rimamurányi Vasművelő Egyesület 1864- ben alapította a borsodnádasni lemezgyárat; az ómassai kohó 1868-bari települt át Diósgyőrbe. A Sajó-völgy gyárainak egységesülő iparvidékké fejlődését a vasútvonalak kiépítése tette lehetővé a 19. század második felében.

FAZOLA HENRIK UJMASSAI KOHÓJA