Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Misszionáriusok a teherautókon

rást a lélekbúvárok érzékenységével és nyitottságával kell folytatni, fokozni. „Tehát mi azért tanultunk és tanulunk, hogy másokat is tanítani tudjunk, és azért lettünk kommunisták, hogy másokat is azzá neveljünk. És mi, akik a pártunknak e legnemesebb és legfontosabb munkáját, a falujárást végezzük, mely munkánk közben a múlt összes bűneivel összeütközünk, nagyon óvatosnak és minden eshetőséghez alkalmasnak kell lennünk.”181

A falujárás már központi meghirdetése előtt is politikai gyakorlat volt az MKP-ban. Abaúji az a 1946. szeptemberi jelentés, amelynek szerzője utazását falujárásnak nevezte. A jelentést készítő tájékozódni érkezett a terepre. A megyeszékhely, Szikszó mellett hat községet látogatott meg. Taggyűléseket és panasznapokat tartott a jelentés írója. Mindenütt a földreformra panaszkodtak. „Nehézkes észjárású, földszerető néppel” találkozott útja során, akik politikailag „igen elmaradottak”. Az MKP iránti hangulatot igen változatosnak nevezte. Általánosságban azt a következtetést vonta le a békéscsabai falujáró, hogy hatékony falujárással népszerűsíteni lehetne a Pártot.182

A Szervezési Osztály által a falujárásra beállított országos instruktor, Osvát Klára első jelentései egyikében szintén a missziós tevékenység nehézségeivel foglalkozott. Levelében túlteng a kritika, ami az alsóbb párt- szervezetek funkcionáriusait érintette. A központi instruktor Szolnok, Ózd, Borsodnádasd falujáróit és Szatmár megyét látogatta le 1947. január 17-26. között. Figyelemreméltó, hogy a feladatot frissen megkapó budapesti pártfunkcionárius hogyan látta a központilag szervezett falujárás első időszakát. A szolnoki pártszervezetben komoly gondokat tárt fel: „Most, a tél folyamán mindössze 2 csoport jár ki a MAV-ból. A többi csoport autó és anyaghiányra való hivatkozással nem jár ki... Jellemző a szolnoki szervezet szellemére, hogy amikor egy pár elvtárssal beszéltünk, akiket alkalmasnak láttunk falujáró felelősnek anélkül, hogy tudta volna, mi a feladata, kijelentette, hogy sok más elfoglaltsága miatt nem vállalja. (...) Igen rend- szertelen volt eddig a falujárás. Oda mentek ki, ahová éppen eszükbe jutott, agitációs munkát kint sem végeztek.” Ózdi tapasztalatai sem voltak kevésbé lesújtóak: „Mint kiderült a választási kampány során csináltak nagyarányú falujárást, ami főleg agitációból állt. A választás óta nem voltak kint falun, s ennek a fő oka az, hogy nincs felelőse a munkának.” Borsod- nádasdban a szervezés megoldódott: „Itt két falujáró csoport van, de autóhiány miatt, s azonkívül mert nyolc távoli községük volt (ami sok két

18< Uo. 66.

182 PTIA 274-16. 134. őe. 96-100.

82