Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)
hogy azok helyi történetekről szólnak, s a párttörténetírás — ideológiai megközelítéstől függetlenül — a központi pártszervezetek és azok vezetői: a mitikus Központ történetével azonosították A párt történetét. A falujárás a Magyar Kommunista Párt kiemelkedő eszköze volt a vidék, s azon belül is a falvak, a parasztok politikai megnyerésére. E politikai harc sikere most érdektelen számunkra. Annál jobban izgat, hogy minek indult, és mivé lett ez a sajátos politikai kommunikációs eszköz, miként jelennek meg annak dokumentumaiban a térítők és a térítettek lehetséges világai, világképei. A magyarországi falujárás előképét csak erőltetve találhatjuk meg a hatalomra került orosz bolsevik, majd kommunista párt történetében. 1918. május 9.-én rendelte el a kritikus helyzetben lévő Szovjet-Oroszország- ban a VCIK (Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság) az országos terménydiktatúráról szóló dekrétumot. Ugyanezen a napon Lenin Népbiztosok Tanács-tervezetet írt a munkások tömeges mobilizációjáról az éhínség elleni harcra. Az ún. plodotrjad-dk (élelmiszerbegyűjtő osztagok) tevékenységét keresztes harcnak nevezte Lenin. E harc legfőbb célja az éhező nagyvárosok munkásságának élelmiszerrel való ellátása volt minden es^köapel. Ugyanakkor, ezeknek a fegyveres osztagoknak feladatuk volt „a szovjethatalom megszilárdítása”, a szegényparasztok megsegítése a szovjethatalom intézményeinek megteremtésében, az azok feletti ellenőrzés biztosításában. A polgárháborús helyzetben e fegyveres munkásosztagok — létszámuk 1918 végéig 50—60 ezer fő volt — a kíméletlen beszolgáltatás, a paraszti ellenállás leverése mellett „forradalmi propagandával” és „kulturális- felvilágosító” tevékenységgel is foglalkoztak. Ebbéli tevékenységük egyoldalú volt a szuronyok árnyékában. A kritikus, 1918-as évben nemcsak az ún. kombedtk kétötödét, hanem jószerivel a párt falusi-vidéki alapszervezeteit is ezek a munkásosztagok hozták létre a semmiből. Ezzel a forradalmat és annak alapintézményeit teremtették meg a falvakban. Ám, hangsúlyozni kell: meghatározó küldetésük a könyörtelen terménybegyűjtés volt. Munkájukban diktatórikus módszereket alkalmaztak, s így eleve minimális volt a lehetősége olyasfajta kommunikáció kialakulásának, mint ami a magyar- országi falujárás esetében történt. Az intézményes terror nem a kétoldalú kommunikáló időszaka. Márpedig a plodotijadók terrorszervezetek is voltak. Funkciójukat betöltötték, hisz nagyban hozzájárultak Szovjet-Oroszország legkritikusabb évében a rendszer túléléséhez, a nagyvárosi, forradalmi 67
