Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"A Nagy Terv"
sztálinista korszakában — megadta a választ a kérdésre, hogy ki (és mi) a párt. Válasza így hangzott: Wir sind sie, du und ich, und ihr, wir alle.50 Ha ez túlzás is, azt az előfeltevést eleve el kell ejtsük, hogy egy és negyedmillió idegen, konspirátor alkotta 1948 kora nyarán a Magyar Dolgozók Pártját. Akkor kik alkották azt és elődjét, a Magyar Kommunista Pártot, illetve a Magyar Dolgozók Pártját, s az hogyan működött? Valóban az a jól szervezett hierarchia volt-e a kommunista párt, mint ahogy azt elképzeljük? Valóban Rákosi (sőt: Sztálin) egyeden szemöldökrándításának azonnali és sorsdöntő hatása volt, mondjuk a taktaszadai párttitkárra és a falu lakosságára? (Ez ironikusan hangozhat, de a totalitásba belefér, sőt: bele kell férjen. Érdekes egyébként a totalitáriánus elmélet sikere és a siker oka Kelet- Európában. Annak használata leggyakrabban a kutatás, a személyes és kollektív szembenézés és az elmélyült gondolkodás helyett történik.)51 Kik is voltak valójában a kommunisták, mondjuk Taktaszadán, mit jelentett a párttagság formailag és tartalmát tekintve? Egyeden történetnek tárjuk-e fel a lokális szövegrészeit, melyeket a történethez hibádanul illeszthetünk, vagy a lokális, regionális történeti kutatásokból sok-sok történet olvasható ki. Olyanok is, melyek megfelelnek as(_ általános történetnek és még több olyan, mely attól eltér? Valóban egyoldalú kommunikáció zajlott-e a párt és a társadalom között, amit jobb szó híján propagandának kell nevezzünk? Vagy esedeg kétoldalú volt ez a kommunikáció és az abból fakadó országos és helyi politika? Vegyültek-e helyi színek a vöröshöz és/vagy a feketéhez? Mi volt a kommunizmusa a taktaszadai és más vidéki 50 Bertolt Brecht: Hundert Gedichte. Aufbau - Verlag, Berlin — Weimar. 4. Durchgesehene Auflage, 1968. 222. p. 51 Arendt, Hannah: The Origins of Totalitarism. New York, 1958. vö.: Poliakov, Léon: Les totaliaris- mes du XXe siécle. Fayard, Paris, 1987. Poliakov elemzésének, a kommunizmusról - sztálinizmusról, mit egynek tekint a kommunizmussal — szóló fejezetének bevezetőjében ideológiai alapként két művet említ. Marx Tőkéjét — s kiemelten annak orosz fordítását - és ami a szakirodalomban majd mindenhonnan visszaköszön Leninnek a Mi a teendőjét. Lm.: 46-47. pp.; Az emigráns orosz történetírás is átvette a totalitarizmus elméletét, mint az ideologikus szovjet kommunizmus legvégső magyarázatát. E történetírói iskola képviselői számára is a legdöntőbbek az (Oroszország és a Szovjetunió társadalmától idegen) marxista-kommunista ideológia és az arra, mint alapra épülő politicum, mint felépítmény, a „demokratikus centralista”, totálisan elidegenedett pártokrácia története. Geller, Mihail — Nekrics, Alekszandr: Utopija u vlaszti. Isztorija Szovetszkogo Szojuza sz 1917 goda do nasih dnej. 2. Izd. Overseas Publications Interchange Ltd., London, 1986.; Geller, Mihail: Masina i vintiki. Isztorija formirovanija szovetszkogo cseloveka. Overseas Publications Interchange Ltd. London, 1985. Az idézett mű a forrása ma oly divatos „homo sovieticus - homo kádári- cus” kifejezéseinknek, vö. Heller, Mihail - Nyekrics, Alexandr: Orosz történelem II. A Szovjetunió története. Osiris, Budapest, 1996. Érdekes megjegyezni, hogy mindhárom emigráns orosz történészünk szovjet iskolákban tanulta szakmáját, szovjet tudományos és politikai intézetekben kezdték karrierjüket. 26
