Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"A Nagy Terv"
ni, esetleg épp a Brecht-i kérdésen (Dehát ki a párt?) gondolkodni, akár épp marxista módon. De hát a hatalmi helyzetben a kommunizmus története, a bolsevizmus nem lehetett erkölcsi kérdés. Sem. Minderre az államszocialista rendszer rendszerhű intézményeiben természetesen nem kerülhetett sor. Az már a reformkommunizmus máig tartó utóéletének sajátossága, hogy intézményesen mind a mai napig várat magára a Brecht-i kérdés nyilvános felvetése, annak lehetséges válaszainak nyilvános és normatív megvitatása. A kommunisták — a párttagok — társadalmi történetének tudományos igényű elemzése mellett, az üdvtörténetből és az összeesküvés-elméletből készen kapott történeti igazságok okán, igen keveset tudhatunk azokról a társadalmi körülményekről, amelyek között a kommunista hatalomátvételek, a hatalomba való berendezkedés és bennragadás megtörtént.46 Hiszen, ha elfogadjuk, hogy a kommunisták meghatározás szerint „különös emberek”, akik egy 1902-ben íródott lenini terv-szöveg alapján fegyelmezett katonaként viselkedtek és éltek, a saját társadalmuktól — manapság: nemzetüktől — elidegenedve, úgy a fenti kérdések irrelevánsak. De csak akkor. Ugyanakkor túlzás azt állítani, hogy ma is kizárólag üdvtörténeti és — a korszellem okán főképp — összeesküvés-történeti megközelítésekkel, ördögi tervekkel, a hadtörténetből ismert operációs „jelentésekkel” találkozhatunk a korszerű szakirodalomban. Eric Weitz amerikai történésznek a (kelet-) német kommunizmus évszázados történetéről szóló művében — mely műnek természetesen a keletnémet pártállam kialakulása az egyik dramaturgiai csúcspontja — amellett érvel, hogy a (kelet) német kommunisták pártjának története leginkább a (kelet-) német társadalom története felől érthető a leginkább. Nem tagadja a Szovjetunió hatását a KPD-re, majd az SED-re, de hangsúlyozza, hogy a monokauzális sztálinizációs perspektívából szinte semmit sem lehet megérteni a (kelet-) német népszerű tömegpárt múltjáról és utóéletéről sem.47 Érdekes jelenség, hogy azok a szerzők, akik volt kommunista vezetőkkel készíthettek életútinterjúkat, folyamatosan igyekeztek interjúalanyaik szájába adni, velük kimondatni a Nagy Terv létét és mibenlétét. Ez a rámenős igyekezet rendszeresen kudarcot vallott. És, most legyünk egy ki46 Úttörő e tekintetben a lengyel kommunista fordulat társadalmi, társadalomtörténeti, mentalitástörténeti hátterét felvázoló provokatív esszéje Jan Grossnak: War as Revolution. In: Naimark, Norman — Gi- bianski, Leonid (eds.): The Estabilishment of Communist Regimes in Eastern Europe, 1944-1949. Westview Press, Boulder, Colorado, 1997.17-40. pp. 47 Weitz, Eric D.: Creating German Communism 1890-1990. From Popular Protest to the State Socialism. Princeton University Press, Princeton — New York, 1997.14-15. pp. 23
