Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években
emancipációját célozta, hanem a szocialista termelés, és ezzel együtt a kizsákmányolás fokozását. Az iratok rutinja arra mutat, hogy a párton belüli, alsóbb szintű hivatali írásbeliség híven tükrözte a fordulatot a pártélet területén. Ez a fordulat, ahogy az a falujárások irataiból is kitűnik, távolról sem volt egyszeri és totális, ám a lényeget, a pártéletet illetően meglepő hasonlóság mutatkozik a pártmunka fordulatában is. Már maga az MKP sem volt tekinthető - divatos kifejezéssel — civil alapon szerveződött politikai pártnak, ám (munkás-) mozgalmiságából jó ideig megőrzött bizonyos elemeket. Az MDP helyi és üzemi alapszervezeteinek „az ötvenes évekből” származó iratai e mozgalmiságból gyakorlatilag semmire nem utalnak. A mozgalmiság, a politikában — akárcsak helyi szinten — való részvétel dokumentumai helyett egyre inkább csak bürokratikus-adminisztratív szervezési, illetve termelési és „népgazdasági” ügyek formalizált jelentéseivel találkozhatunk az alapszervezetek fennmaradt dokumentumaiban. A párt tagsága e dokumentumok alapján nemhogy alakítója, de egyre passzívabb végrehajtója a központi pártpolitikának, egyre inkább statisztikai adat és hivatkozási alap: hatalmi és ideológiai legitimációs alap. Még egyszer: rutinszerű dokumentumokról van szó, mely rutinszerűség éppúgy jellemzi a többé-kevésbé rendszeres, hétköznapi jellegű adminisztratív jelentéseket, mint az aktuális kampányokról (főként gazdasági kampányokról van itt szó) helyben készült, valamint a kampányok ellenőrzéséről magasabb szinten gyártott iratokat. A pártélet államosításával együtt a civil „kócosság” fokozatosan eltűnik az iratokból, s helyét átveszi a formalizált rutin. Ebben a rutinban az MKP korszakhoz képest jóval kevesebb a konfliktus, az ügy, amikből kibontható lenne a valódi, helyi politika, a politikai kommunikáció. Az ü- gyek, a konfliktusok is „rutinossá”, kampányjellegűvé váltak az ötvenes évek pártéletében, illetve „államosították” azokat. Ugyanakkor ezekből a formalizált, rutindokumentumokból időnként, ha akaratlanul is, fény derülhet bizonyos politikai konfliktusokra, az egyre inkább statisztikai adattá és hivatkozási alappá lett párttagság viszonyára az egyre távolibb és elide- genedettebb párt politikájához 1949 nyarán az MDP Borsod-megyei Bizottsága kétszer is a pártfegyelem döntő kérdésének, a tagdíjfizetésnek szentelte rendes ülését. A járásokban, különösen a községekben „hatalmas fokú hanyagságot” tapasztaltak a megyebizottság munkatársai. Általában, az egész megyére vonatkozóan jelentették ki, hogy az időszakos kampányok sikerei ellenére „a rendszeres tagdíjfizetés még mindig nincs meg”. Mint az ülés jegyzőkönyvéből kitűnhetett, „nem borsodmegyei kivételesség az, hogy a tagdíjmunka rosszul 176
