Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom és a parasztság
zottságoknak a benzin korlátozása végett a gépkocsik igénybevétele nehézségekbe ütközik.” Jellemző módon, a fenti, magától értetődő ügyben a megyei pártbizottság vezetői a pártközponttól felvilágosítást kértek, „mennyiben, milyen módon valósítható meg.” Ebből a bizonytalanságból is látszik, mennyire másként látták és láthatták a falujárás politikai fontosságát, aktualitását és lehetőségeit a falusi párttitkárok, téesz-üzemi párttitkárok, népnevelők, egyszerű párttagok és párton kívüliek, a falujárók, valamint a megyei pártbizottság. A megyebizottság vezetőinek bizonytalansága falujárás-ügyben 1951 márciusának közepén már kevésbé érződik a KV Agitációs és Propaganda Osztályának készített, a megye területén folyó falujáró munka átszervezéséről szóló kiértékelő jelentéséből.323 A Diósgyőri Gépgyár átszervezett falujáró csoportjai mellett az Ózdi Kohászat, a Diósgyőri Kohászat és a Borsodnádasdi Lemezgyár, összesen 41 falujárócsoportja tevékenységéről számolt be jelentés a pártközpontnak. Az átszervezett, új típusú falujáró csoportokról — lévén a címzett a falujárást megszüntetni kívánó központi pártapparátus volt — mint fejlődésképtelenekről számolt be a megyei P.B. titkára és az agitációs titkár. Mint fogalmaztak, a falujárók jelentős része még ekkor is „a régi módszer szerint végezték a falujáró munkát, azzal a változtatással, hogy most már nem ők járnak házról házra, hanem összehívják a község szervezeteinek vezetőit és azokkal beszélgetnek.” Mindez a korábbi, főként diósgyőri-miskolci gyakorlathoz képest komoly előrelépés volt, ám egyértelműen kevésnek bizonyult az aktuális párt-, állami és gazdasági előirányzatokhoz, amikkel a már átszervezett falujárók sem voltak tisztában, ahogy a jelentés írta: „meglátszik, hogy nem látják egészen tisztán a feladatokat.” A feladatokkal a jelentés írói sem voltak egészen tisztában, hisz számos pozitívumot is felfedeztek a megyei falujárók tevékenységében, abban, amelyről egyértelműen úgy tudósítottak, mint a korábbi, meghaladni kívánt gyakorlat folytatásáról. Egyfajta egészséges fejlődésről beszélt a jelentés, igaz: konkrétumok nélkül. Pontosabban, hangsúlyozták a falujárók pozitív szerepét a téeszesítésben: „Befolyásolta az új falujáró csoportok kibontakozását a termelőszövetkezeti csoportok fejlesztése érdekében folytatott házi agitáció is”. Ez az időszak teljes egészében a régi módszerhez való visszatérést jelentette. A megyei P.B. vezetői úgy vélték, hogy a falujárás továbbra is „kibontakoztatható”, amihez azt vállalták, hogy nem csak a falujáró csoportok vezetőivel konzultálnak, 323 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 122-123. 157
