Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom és a parasztság

mint a legtöbb falujárót adó Nagybudapesti Pártbizottságnak. Mindezeken túl a határozati javaslat a Szervező Bizottságot megbízta speciális szaktan- folyamok szervezésével a falupatronálók részére.

Ettől kezdve még inkább érdekesek, országosan is figyelemre méltóak a Nagybudapesti Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya jelentései a falujárásról. A nyár közepén, egy héttel a falujárás átszervezésének első, apparátusi tervezetének kelte után, amikor a pártfőtitkár már /arta a falujárást, ám ez az apparátus minden szintjén még nem volt nyilvánvaló, a főváros illetékesei valóságos győzelmi jelentést készítettek. Az 1950 július 26-i falujáró jelentés beszámolója szerint „Az általános hangulat jó” volt, mind a falujárók között, mind az általuk lelátogatott falvakban. Az aktuális kampányfeladat a terménybegyűjtés, a cséplés és a beszolgáltatás mellett a koreai gyűjtés agitációja volt. Minden feladattal sikeresen birkóztak meg a falujárók, a jelentés szerint. Mint fogalmazott: „több helyen összeakadtak olyan dolgozó paraszttal, akinek nem volt pénze és 50 kg gabonát ajánlott fel a koreai népnek.” Negatívumot csak egyet említett a jelentés: „Falujáró elvtársaink a fizikai segítéssel sok helyen igen jó eredményeket értek el, de előfordult olyan eset, ahol ezzel komoly rombolást gyakorolnak, agyontá- mogatást követnek el.” Az agyontámogatott fiatal szövetkezeti parasztok a falujárók munkája közben „szórakoztak egyes helyeken.” Mindezekkel együtt a jelentés különösen dicsérő szavakkal zárta az aktuális falujárás jellemzését: „A vasárnapi tapasztalatokból és jelentésekből azt lehet megállapítani, hogy a dolgozó parasztság a Párt és a falujárók szavára sokkal jobban hallgat, mint az ellenség szavára.”317 Amiből kitűnhet az ellenség meglétének beismerésén túl (ne feledjük, egy évvel vagyunk a fordulatot politikailag — látszólag — betetéző és társadalmilag konfirmáló „választások” u- tán) az is, hogy a falujárást ekkor még a Nagybudapesti Pártbizottság illetékesei egyértelműen hasznos és hatékony politikai eszköznek látták és láttatták.

Ugyanazok, akik július végén még a fentebb ismertetett lelkes és lelkesítő falujáró jelentést készítették, október legelején már inkább a gondokat és a nehézségeket sorolták.318 Az ekkor a falujárás kérdésében is már hivatalosan országos „hatáskörű” Nagybudapesti Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya a KV őt felügyelő osztályának írt jelentését „8 ellenőrzésre kiküldött aktíva-jelentés alapján, valamint 6 nagyüzemi, 4 kerületi falujáró-felelős és az Osztály egy munkatársának személyes tapasztalata a317 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 6-7.

318 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 32-35.

153