A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Sugár János - Szilágyiné Baán Anna: A kamara újjászerveződése - A Minisztertanács 62/1980. számú rendelete a Magyar Kereskedelmi Kamaráról
szekötő Bizottság titkári funkcióját betöltő személyt a Kamara főtitkára nevezi ki az Összekötő Bizottság elnöke véleményének kikérése után. A titkár a Kamarával munkaviszonyban álló (függetlenített) személy. Az Összekötő Bizottság állandó jellegű bizottságokat, valamint meghatározott témakörök vizsgálatára munkabizottságokat hozott létre. A növekvő feladatkör és önállóság azonban még nem jelentette az Összekötő Bizottság jogalanyiságát, továbbra is a Magyar Kereskedelmi Kamara szervezetén belül működő autonóm szervezeti egység maradt. A Kamara országos és regionális szinten képviselte az irányítás korszerűsítésének követelményét, aminek középpontjába a gazdaság jövedelem- termelő képessége javítását fogalmazta meg feladatul. Ez természetesen csak abban az esetben valósítható meg, ha a műszaki fejlesztés a hazai gazdálkodás alapelemévé válik. Képviselte, hogy az országos és vállalati tervezésben nemcsak az elosztásra, hanem az erőforrások létrehozására is koncentrálni kell. Ennek érdekében a Kamara kezdettől fogva szorgalmazta olyan keresetszabályozási rendszer kialakítását, amely nemcsak a vásárlóerő-szabályozását szolgálja, hanem hatékony munkaerő- és bérgazdálkodást is előtérbe helyezi, lehetővé téve a különböző erőforrások konvertálhatóságát. A Kamara javasolta, hogy vizsgálják meg az értéknövekedési típusú adórendszer bevezetésének lehetőségét a vállalati jövedelemszabályozási rendszerben. A fejlesztési lehetőségek pótlólagos adóztatása még a fejlődőképes, jó piaci pozíciókkal rendelkező vállalatokat is gátolja a további fejlődésben. Ezért a Kamara az általános elvonás helyett a szelektivitást tartotta szükségesnek, bevezetendőnek. Hangsúlyozta, a nem rubelelszámolású exportérdekeltség ösztönzővé tételét, ami által fokozni lehet a teljesítményt. A Kamara sokat foglalkozott az új vállalatirányítási formák működésével, hatékonyságával. Sürgette azok egységes értelmezését, a joghézagok megszüntetését, a szabályozás általános továbbfejlesztését. Ugyancsak megkülönböztetett figyelmet fordított a működő tőke bevonása szabályozásának továbbfejlesztésére. A kritikus pontok ebben a kérdésben az adózási feltételek és az engedélyezési eljárás bonyolultsága. A Kamara álláspontja szerint a szabályozás állandóságára, rugalmas hatósági magatartásra, átgondolt gazdaságszervező intézkedésekre lett volna szükség a gazdaságban. Vezetői érdekképviselet és önkoordináció A nyolcvanas években különleges helyzetbe kerültek a vállalati vezetők. A többirányú, egymásnak ellentmondó terhek, igények, elvárások arra ösztönözték a Kamarát, hogy a vállalati vezetők csoportját alapvetően érintő döntések és szabályok tervezeteiről, hatásairól véleményt nyilvánítson, illetve adott esetekben önálló javaslatokat tegyen. A kamarai taglétszám rohamos számszerű növekedése, a tagsági kör ágazati, szakmai kiterjedése egyre inkább lehetővé tette, hogy a vállalatok egymásközti megegyezése, önkoor176
