A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A gyárak és nagyobb vállalatok, a város és a megye gazdasági helyzete, termelőképessége az 1945. évi iparstatisztika alapján

besztgyártásra, illatszergyártásra és parafinfinomításra viszont igen. Miskolcon 6, a megyében összesen 2 üzemben (mindkettő Sátoraljaújhelyen volt) történt ilyen termékek előállítása. A vegyipar a többi tevékenységekhez képest sem mondható jelentősnek. Miskolcon az üzemképes állapotban maradt gázgyár (Zsolcai kapu) közel félszáz alkalmazottjával a nagyobb üzemek közé sorolható. A többi üzem (szappan, illatszer, orvosi eszközök és kisegítő kellékek) néhány fős kisipari vállalkozás szintjén, 1- 2 munkással dolgozott. Figyelmet érdemel a Minnich Miklós nevével jelzett „gőzmosógyár”, amely az igényeknek megfelelően 3(M-0 munkást is foglalkoztatott. Az 1945-ös iparstatisztika ugyan nem említi, más forrásokból viszont tudjuk, hogy a háborút követő hónapokban elsődlegesen a szovjet katonai kórházak igényeit elégítette ki, bár az üzem katonai felügyeletére nem vonatkoznak adataink.

XI. Az építőipar helyzetéről az 50.001/1945. sz. rendelet nem kért adatokat. Az építőipar a kismesterségek körébe, az építőmesterek az ipartestület felügyelete alá tartoztak. Építő üzem, épületgyár, vagy szövetkezet nem volt sem Miskolcon, sem a megyében. Az építés - formailag - a városi mérnöki hivatal hatáskörébe tartozott, a háború után viszont a polgármester hatáskörébe tartozóan létrehozták az újjáépítési ügyosztályt. Ennek munkatársai külön munkaterv és ütemezés alapján dolgoztak, tevékenységük a Kereskedelmi és Iparkamara oldaláról nem közelíthető meg és nem is minősíthető.

XII. Sokszorosító, ill. nyomdaipar: A kimutatásban csak három nyomda szerepel, tehát a felsorolás Miskolc esetében sem teljes. Annak a három (18, 6 és 9 főt foglalkoztató) nyomdának az adatait ismerjük meg, amelyet a szovjet katonai parancsokság lefoglalt 1944-ben, majd 1945 nyarán visszaadott a városnak, ill. tulajdonosaiknak. A megye nyomdaiparának teljes képét a háború utáni helyzetképet adó összeírás kiegészítése után alakíthatjuk ki. (Ez a készülő Miskolc monográfia megfelelő fejezetének feladata lesz.) Amennyire hiányos a felvázolt kép a nyomdaiparról, hasonló mondható el az iparcsoportok XIII. kategóriáját alkotó vendéglős és szállodás iparról. E csoportba tartoztak még a szállodai és önálló kávéházak, a kávémérések, a tejivók, s külön kategóriába kerültek a fürdők. Miskolc 1939-ben megjelentetett címtára elsősorban a kereskedelmi és iparkamara adatszolgáltatására épült. Ha figyelembe vesszük, hogy 1945. január 1-től Miskolchoz tartozott Hejőcsabán és Diósgyőrön kívül Tapolca is, a szállodák és panziók száma az 1939-es állapotnak közel duplája lehetett. A kávéházak, kimérések és tejivók száma több tucatnyi volt. Úgy tűnik, az összeírás szempontjából ez érdektelen témakör volt, s jelentésében így a kereskedelmi és iparkamara sem reagált rá.

149