A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel

közszükségleti cikkekben nagy hiányt szenvedett és ennek folytán az árak is igen magasan alakultak. Különösen a liszt, a burgonya, a zöldség és zsiradék volt az, amelyben a miskolci árak gyakran a budapesti árak két-háromszoro- sát és kitették.”72 A jelentés 1946 decemberében készült, amikor a magyar társadalom és gazdaság két nagy horderejű eseményen már túl volt. 1946. február 1-én az új államforma, a második köztársaság megszületését, kikiáltását ünnepelte az ország. A gazdaság stabilizációja érdekében pedig 1946. augusztus 1-én a pengőt felváltotta a forint. A forint bevezetése is felemás helyzetet teremtett. „A forint bevezetése kerületünk pénzintézeteit jóformán teljesen betét nélkül találta - jelzi a kamara. Az adópengő elértéktelenedése a pénzintézetek betétállományát úgyszólván megsemmisítette. Miután a Magyar Nemzeti Bank a forint védelmében hiteleket eleinte nem nyújtott, a pénzintézetek a kihitelezéseket csak a forintbetétek lassú felszaporodásától kezdhették meg. ...Értesülésünk szerint a miskolci pénzintézetek összes hitelkerete kb. 300.000 forint, ami az élénk forgalom mellett a hitelszükséglethez képest alig számba jöhető összeg.” A pénzintézetek átmenő betétállományának növelése fontos lett volna, a kamara meg is fogalmazta elképzeléseit, ez azonban nem volt megvalósítható. így aztán maradt egyetlen megoldásként, hogy a pénzintézetek csak rövid lejáratú és kis összegű hitelekkel tudták segíteni a kereskedelem és az ipar tevékenységét. A kamara már tudni vélte, hogy rendelet fogja meghatározni egy-egy pénzintézet minimális saját tőkehatárát. Ez együtt fog járni számos kisebb vidéki pénzintézet felszámolásával. A vidéki pénzintézetek hét-nyolc évtizeden keresztül a vidéki kisemberek hiteligényeit eredményesen tudták kielégíteni. Ha a saját tőkehatárt felemelik, a vidéki pénzintézetek egy része szükségszerűen eltűnik. Ekkor még nem tudták, csak a sejtés szintjén fogalmazódott meg, hogy a már „előkészített” s 1947. augusztus 1-én induló hároméves terv olyan pénzintézeti hátteret kíván, amit csak egy centrálisán vezetett hálózatrendszer tud megteremteni.

Az eddig küldött és válasz nélkül maradt jelentések - úgy tűnik - nem szegték kedvét a számtalan jó elképzelést megfogalmazó kamarai szakembereknek. Ma már lehetetlenségnek tűnik, hogy a tervgazdálkodás kezdete előtt új „ipari” elképzeléssel álltak elő, s azt javasolták támogatásra a kereskedelmi minisztériumnak. így készült el „Az idegenforgalmi iparok és az idegen- forgalom támogatásának” programterve. A megállapítás ma sem vesztett aktualitásából, de tényszerűsége is figyelmet érdemel. „Kamarai kerületünkben találhatók az országnak székfővárosa és a Balaton mellett legfontosabb idegenforgalmi tényezői. A Mátra és a Bükk vidék, Mezőkövesd idegenforgalmának felkarolása úgy tudjuk, miniszter úrnak is kormányzati tervei köB.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.374/1947.

127