A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel
általánossá vált az a gyakorlat, mely szerint munkája ellenértéke nem készpénz, hanem termény, vagy olyan élelmi-cikk amelyre az iparosnak háztartása, családjának fenntartásánál szüksége van. A pénzhiány viszont nem teszi lehetővé a nyersanyag, a szerszám vásárlását, üzemének gépesítését, így termékeivel a faluból kitömi nem tud, csak kiszolgálója lesz a helyi, a szűk közösségben keletkezett igényeknek. A Kereskedelmi és Iparkamara a kisipar nehéz helyzetének megoldásában az anyagellátás biztosítását, a hitel bevezetését, a közmunkákban való részeltetést látta fontosnak, ill. ezekben jelölte meg a kitörési pontokat.51 Nem érzékelte, vagy ha igen, nem kívánta dokumentálni, hogy a háború után a gazdaság vajúdik, de átalakulásában, vagy az új gazdasági szerkezetben már nem lesz igény a falusi iparos munkájára és szakértelmére (legalábbis hagyományos értelemben már nem). Erre utalt egy-egy ágazat szakterületeinek, azok képviselőinek, (segédeknek, tanoncoknak) és anyagigényeinek gyakori, szakmák és járások szerinti összeírása.52 A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel A Kereskedelmi és Iparkamarához Borsod megye területén 8 kereskedelmi érdekképviseleti szerv tartozott. Miskolcon a Kereskedelmi Testület választotta ciklusonként a kamra egyik alelnökét (székháza Kossuth u. 1. sz. alatt volt). A másik testület a Kereskedők és Kisiparosok Egyesülete (székháza a Debreczeny u. 2. sz. alatt) volt. (A zsidótörvények végrehajtása során működésüket 1942-ben rendelettel megszüntették, vagyonukat zárolták, s kezelésére zárgondnokot neveztek ki.)53 A mezőcsáti járásban Kereskedők Társulata, a mezőkeresztesiben Járási Kereskedelmi Testület, a mezőköves51 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 12.392/1946. 32 Példaként idézzük a kamara megyei összeírását a vasat feldolgozó iparosokról, alkalmazot- taikról és az általuk felhasznált nyersanyag mennyiségéről. A miskolci ipartestületnek 173 fémiparos mestere volt 85 segéddel és 85 tanonccal. Az egykori céhes mesterségek közé tartozó puskaműves, mérlegkészítő, rézműves, lakatos, kézműves és gyermekkocsi készítő 1-2 fővel szerepelt, 4-6 mester képviselte a kocsigyártó és a reszelő-vágó szakmát, legtöbben a géplakatosok (17), kerékgyártók (17), bádogosok (25), kovácsok (29) és lakatosok (55) voltak. A 16 féle szakmát képviselő 353 mesternek és segítőjének 1 évben összesen 6 tonna nyersanyagra volt szüksége. Az edelényi bádogos, kovács és lakatos szakmának 37 fő, a mezőcsáti bádogos, kovács, lakatos mesterségnek 88 fő képviselője volt. Csak ez a három mesterség létezett a mezőkeresztesi (34 fő), a mezőkövesdi (71 fő), a hejőcsabai (85 fő), a putnoki (9 fő) és a sajószentpéteri (41 fő) járási ipartestületekben is. Olyan „hagyományos” szakmákról volt szó, amely nem volt anyagigényes, nem jelentett nagy szakmai létszámot, tehát egy modernebb iparszerkezetbe történő beillesztésük nem jelentett számottevő problémát. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 11.943/1946. 53 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.4935/1942. 115
