Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

S a mit te nem sze'gyelte'l, Bajnokisten ! DicsÔ fajzatja a' Mennydurrogíatónak, Én nyomorult emberese, sze'gyeneljem ? AZ OLVASÓHOZ, „Apróságok ezek!" — Vaj azok! de ki várakat e'pít, A' legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon. Krajnyai vásárokra darócz kell, e's olaj. A' ki Közre bocsát minket, ismeri Publicumát. A' NAGY TITOK. Jót 's jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem e'rted, Szánts e's vess ; 's hagyjad másnak iz áldozatot.